227. Kicsi korom óta lopok a családomtól

Tisztelt Pszichológus!

21 éves nő vagyok. Úgy érzem kicsit más vagyok mint a többi ember. Kicsi korom óta pénzt és egyéb holmikat lopok el a családomtól. Az okát nem tudom megmagyarázni. Egyszerűen csak úgy érzem, hogy szükségem van rá. Pedig ha kérném egész biztosan megkapnám. Sokszor olyan dolgokat lopok el tőlük amiről tudom, hogy nem fogom hasznát venni de mégis abban a percben úgy érzem, hogy kell. A pénzel úgy állok, hogy egyre több és több kell. Egy ideje itthon vagyok mindig és így szerencsére nem érzem nagy szükségét és kicsit csillapodott a vágyam is más dolgainak eltulajdonítására de szeretnék teljesen megváltozni. Nem tudom, hogy ebből hogyan lehetne kijutni. Csak én vagyok ilyen? Vagy esetleg Ön találkozott már hozzám hasonló emberrel? Úgy gondoltam, hogy mástól nem fogok majd lopni, hogy meg tudom állni. De sajnos a kollégiumban újra rám tört a csillapíthatatlan vágy, hogy elcsenjek ezt-azt. Persze rájöttek. Kicsi koromban megálltam az apró pénzek ellopásánál de mostanra már nagyobb összegeket is eltulajdonítottam családon belül. Attól félek, hogy ez itt nem fog megállni. Nem szeretnék börtönbe jutni! A szüleim mindenben támogatnak de sajnos Édesanyámnak nincs elég ideje beszélgetni erről. Pedig mikor többet beszéltünk ezekről akkor egy ideig tudtam magamon uralkodni. Kérem adjon tanácsot! Mi állhat ennek a hátterében?

Válaszát előre is köszönöm!


Kedves Levélíró!

Ez hasonló probléma, mint mikor valaki nem tudja megállni, hogy el ne játssza a pénzét valamilyen szerencsejátékon, vagy hogy igyon. Szaknyelven, ez egyike az impulzuskontroll-zavaroknak. Sajnos nagy valószínűséggel nem fog elmúlni magától, pusztán azzal, hogy összeszedi akaratát. Ha így lenne, már megoldódott volna, hiszen Önnek sem jó ez az állapot. Javaslom, keressen szaksegítséget! Remélhetőleg abban is segítséget kap, hogyan javíthatnak édesanyjával való kapcsolatán.

Üdvözlettel:
Cziglán Karolina