144.

A szituáció a következő:

Egy papíron még nős, de több hónapja különélő, (válópert már beadták) férfi volt néhány nappal ezelőttiig a párom.

Két gyermeke van. 11 és 13 évesek. A férfinak még komoly kapcsolata nem volt korábban, csak velem, akivel már nyilvánosan is megjelent szinte mindenütt, láttam, hogy nem titkol. Egyedül a hétvégén a gyermekekkel való kapcsolattartásokon derült ki, hogy nem mer bemutatni még nekik,a válasz az volt, hogy majd ha biztos lesz a kapcsolatunk, akkor szeretne rólam beszélni. Rákkövetkező héten beszélt is rólam ő kezdte el mondani. Nyilván a gyerek akkor még nem fogta fel, csak a 13 éves nagyobbikkal van gond, mert ő a nehéz eset.

Lényeg, hogy nekünk soha nem volt vitánk,szépen alakult a kapcsolatunk, mindezidáig, hiszen 2011.04.15-én találkoztunk,vásároltunk,szerelmesek voltunk,mígnem másnapra azt mondta,hogy időt kér, ígéri hétvégén mindent megbeszél a gyerekekkel és átgondol mindent,és ha még én is szeretném összeköltözhetünk. Ekkor jött a gubanc, mivel a nagyobbik gyerek beverte a hatalmas hisztit, kikészült, mert mondták neki, hogy látták egy új nénivel és a gyerek totál kikészült. Az apja pedig megijedt, mert a gyerekek most már egyöntetűen mondták, hogy nem, senkit se akarnak megismerni, se anyjuk, se apjuk részéről. Tudni kell, hogy a nejjel azért nem tudtak megegyezni, mert mindent akart, nem volt elég a ház, a kocsi,hanem még üzletet,és mást is akart,de a volt párom,sajnos megzsarolta, hogy - és pont a gyerek kiborulása utáni nap volt a határidő,hogy döntsön elfogadja ezen az egyezségi ajánlatot,vagy feljelenti a nejét... - szóval minden h! atalmas fordulatot vett, mert a kisgyerek kikészülése révén minden meghiúsult, a férfi megrémült, és azt mondta nekem már vasárnapra,hogy visszaköltözik a gyerekeihez,külön szobába de együtt nevelik,mert mindketten halálra rémültek a gyerek kiborulásán.

Tartok tőle a neje van a háttérben, létezik ez, vagy én képzelődöm... Tudom, hogy jobb kiszállni az egészből, de még nagyon friss az élmény, mert már terveink voltak,hogy ha minden jól megy, én is megismerem a kicsiket, és mindent szépen kialakítunk, anyukával is jó kapcsolatban leszünk akármilyen gonosz... Segítsen, miként dolgozhatnám fel ezt az egészet. A lényeg, hogy a gyermekeit választotta, mely érthető, de jó döntés ez? Lehet még nekik jó kapcsolatuk, miután hozzá sem tudott már érni a nejéhez, óriási vitáik voltak? 

Köszönöm 

Ann

Kedves Ann!

A "hogyan dolgozhatnám fel" kérdésekre mindig nehéz konkrét választ adni: ki kell várni az időt, amíg enyhülnek a fájdalmai, ezt nem tudja siettetni.

Csak egy kérdés: tudott volna boldogan együtt élni valakivel, aki (akár Önért) otthagyta a gyermekeit? Értem, hogy a legjobb az lett volna, ha a gyerekek megismerik, és elfogadják Magát, de azt gondolom, hogy az új kapcsolat az ő szempontjukból túl hamar jött.

Üdvözlettel:
--
Bujdosó Karolina