21 éves vagyok és lassan 5 éve vagyunk együtt a barátommal.Nagy szerelem volt az elejétől fogva,kivételes fiú,akit nagyon lehet szeretni.Azonban már 3 éve távkapcsolatban élünk az egyetem miatt.Így igen keveset találkozunk,ami megnehezíti a kapcsolatunkat és az utóbbi 3 évben rendszeresen veszekedtünk.Most zajlott le az utolsó nagyobb veszekedésünk,és eközben megtudtam,hogy ő másik lánynak udvarolt.Sajnos nem tudom mi történt pontosan közöttük,mert nem beszél róla.Pár napja írt nekem,hogy Szeret és örökké velem szeretne lenni.Ezután találkoztunk is,ami nagyon jó volt,mert úgy éreztem,hogy őszinte és valóban szeret.Viszont,amikor a lányról kérdeztem akkor tagadott..és itt elveszett minden reményem.Ha nem akar tőle semmit miért tagad?
Ez az első kapcsolatom,igen tapasztalatlan vagyok minden téren.Ezért is fordulok Önhöz!
Rengeteg helyen olvastam,hogy ha egy kapcsolatban az egyik fél megcsalja a másikat,azt nem lehet helyre hozni és hogy többször is megteszi.Úgy vélem ehhez két ember kellett,és nagyban hibás vagyok én is!Tudom,közhely,de érzem,nekem ő az igazi és el sem tudnám képzelni az életem más mellett,ha erre gondolok üresnek érzem magam és elveszettnek a világban.
Ön szerint faggassam tovább a lányról? Vagy hagyjam ennyiben a dolgot?
Én meg tudtam neki ezt bocsájtani,félek ugyan még mindig,hogy elveszíthetem,de megbocsájtottam.
Helyre lehet ezt hozni úgy,ha nem beszélünk erről?
Köszönöm a válaszát! Szép estét!
Üdvözlettel,
Petra
Kedves Petra!
Kérdés, mit jelent, hogy "udvarolt" egy másik lánynak, és hogy mi volt az, amit letagadott az említett beszélgetésben. Tagadni akkor tud a párja, ha Önnek plusz információi vannak, értesült valami konkrétumról, amire bizonyíték van, a párja pedig a tények ellentétét állította. Azonban Ön nem írt ilyesmiről, ebből gondolom, párja nem "tagadott", hanem elmondta, hogy nincs mással kapcsolata, Ön pedig ezt nem hiszi el. Azt sem értem, milyen megcsalásról beszélünk, hiszen a levél elején csak udvarlásról van szó.
De igyekszem válaszolni azzal együtt is, hogy némi zavart keltenek bennem ezek az ellentmondások.
Azt gondolom, valóban mindkét félen múlhat, ha az egyik félre lép, de azt nem hiszem, hogy a kapcsolaton esett csorbát ne lehetne helyre hozni. Más kérdés, hogy vannak olyan emberek, akik általában véve promiszkuisak, tehát nem horgonyoznak le valaki mellett - ez ellen valóban nem lehet sokat tenni, azonban semmi nem utal arra, hogy Önöknél ilyesmiről lenne szó.
Nem Önnek egyedül kell gondolkodnia, esetleg változnia, hanem beszélgetéssel kellene kideríteni, van-e valami, ami már nem működik jól a kapcsolatukban, amit hiányol a párja, és együtt javítani, ha szükséges. Ennek alapja, hogy nemcsak a párjában, de magában sem keres hibást. Természetes, hogy egy kapcsolatnak van valamiféle dinamikája, különösen így, hogy Önök kamasz korukban ismerkedtek meg - csoda lenne, ha azóta töretlenül egyformán jó lenne.
Levelében aggasztó volt, mikor arról írt, milyen elveszettnek érezné magát, ha megszakadna ez a kapcsolat. Sosem szül sok jót, ha egyik (vagy mindkét fél) azt érzi, ő a másik nélkül nem is lenne teljes ember, ha érzelmileg rá akar támaszkodni. Akkor lehet teljes értékű a kapcsolat, ha két kerek egész ember között jön létre, akik önállóan is erősnek érzik magukat.
Üdvözlettel:
Bujdosó Karolina
