77.

Segítségét szeretném kérni, hogy a lehető legjobban dönthessek egy számomra nagyon fontos kérdésben.
32 éves férfi vagyok. Ezidáig nem igen gondolkodtam komoly kapcsolatban senkivel, és eszerint is éltem. Az életemben bekövetkezett egy komoly változás, családi tragédia, ami elgondolkodtatott, hogy merre is haladok. Egy éve megismerkedtem a jelenlegi élettársammal, akivel egy hónap után össze is költöztünk. Lehet, hogy egy kicsit gyors volt ez az összeköltözés, de van egy nagyon aranyos kislánya és csak így tudtunk együtt lenni. Elég jól kijövök a gyerekekkel, ezért nagyon hamar össze is barátkoztam a párom gyermekével, aminek nagyon örültem. Mivel nagyon szeretem a párom és a kislányt is nagyon megkedveltem, ezért rájöttem, hogy ő (ők) az akire vártam. Ezért mindent el is követek, hogy megtartsam őket. Páromnak vannak olyan berögződései, amik nem igazán tetsszenek nekem, és ezt neki is jeleztem. Nem vagyok egy vitatkozós típus, inkább nyugodtan szeretem megbeszélni a problémákat.
Nem szeret csókot adni (kapni se), megölelni a másikat, megfogni a kezét, tehát semmi olyat, ami szerintem az egymás iránti kötődés mindennapi velejárója. Eddig nem sok szerencséje volt a férfiakkal, és talán ez miatt vált ilyenné. A szexuális életünkre is erősen kihat ez a fajta zárkózottság. Kapcsolatunk elején se szeretkeztünk annyit, mint amennyit szeretnék. Megjegyzem, hogy nincsenek teljesíthetetlen elvárásaim, de szerintem ebben a korban a heti egy alkalom részemről nem nagy kérés. Jelenleg nagyjából a havi egy alkalom a valós együttlét. Többször felhozom beszélgetés szintjére ezt a témát, de mindig sértődöttség a vége. Itt még megjegyezném, hogy nőgyógyászati probléma is fellépett az egy év alatt és én azt az időt is szépen kivártam és mellette álltam mindenben. Ez a probléma elmúlt, de a helyzet változatlan. Legtöbbször a magyarázat a részéről az, hogy fáradt, amit meg is értek, mert eléggé fáradékony. Nem igazán tudom, hogy mit csináljak, mert már rendszeresen belülről gyötröm magam. A szívem azt mondja, hogy tartsak ki mellette, mert szüksége van rám és én is szeretem. Az eszem, meg azt sugallja, hogy lépjek ki a kapcsolatból. Kérem segítsen.
Köszönöm.
Attila

Kedves Attila!

A kapcsolatuk, amennyire kiderül, nem szenvedélyes szerelemként indult, hanem mindkettőjük részéről inkább a család, a biztonság vágya dominált. Ez teljesen rendben van, sőt, valószínűleg kedvezőbb alap egy tartós kapcsolathoz, mint a romantikus szerelem. Azonban ez azzal járhat együtt, hogy a szexuális összeszokás több idő, esetleg nem zökkenőmentes. Jó lenne őszintén beszélgetni arról, hogy a párja hogy látja ezt a kérdést, érzi-e, hogy segítségre lenne szüksége, és nyitott-e rá, hogy igénybe is vegyék.

Fontos lenne látni, de az csak a párja leveléből derülne ki, hogy érzi magát ebben a kapcsolatban, régebben hogy viszonyult a testi intimitáshoz (beleértve a csókot, ölelést), esetleg érte-e valami rossz élmény ezen a téren. (Nem annyira a párkapcsolatokra gondolok, inkább gyermekkori élményekre.) Amit Ön tehet, próbáljon nagyon finoman puhatolózva beszélgetni vele ezekről a kérdésekről. Kereshetnének párterápiás segítséget.

B.K.