72.

A történet: felsőfokú végzettségű informatikus vagyok, de nem találtam állást ezért 2 évet dolgoztam a Postán segédmunkásként.
Elviseltem, sokszor szerettem is ott lenni bár egy idő után nagyon monoton volt. Utána állandó éjszakás műszak lett és kiléptem. Találtam is állást rögtön (adatrögzítés). Ezután Java programozóként is dolgoztam egy jobb cégnél - egyértelmű előrelépés.
Ezután külföldön is dolgoztam (sajnos csak különböző segédmunkák) Hollandiában és Dániában pár hónapot. Utána hazajöttem.
Itthon nem találtam normális állást (néha csak különböző alkalmi munkák) a válság óta a szüleim segítenek.
Kaptam jó ajánlatot weblapszerkesztésre, de átvertek. Egy veszteséges céget tettek a nevemre. Közokirat hamisítás gyanújával rendőrségi ügyem lett.
Nincs egzisztenciám, nincs barátnőm. Nincs kapcsolatrendszerem, lehetetlen jobb állást találnom.

Üdvözlettel: Kálmán


Kedves Kálmán!

Nem egyértelmű, hogy miért nem járhatók már a korábban elindított utak. Egyedül a postai állásról derül ki, miért hagyta ott, hogy a programozói állással és a külföldi munkákkal mi lett, az kérdéses. Kereshet ismét munkalehetőséget külföldön, vagy megpróbálhatja átképezni magát.
Hiányolom a felelősséget soraiból, különösen, ahogy a büntetőügyről ír. Mintha abban Önnek nem lenne szerepe, hogy belekeveredett ebbe, és az is nyitva marad, hogy elkövette-e, amivel vádolják. A válság csak egy tényező, valóban nehezítő tényező, de ami a lényeg, hogy Ön mindent megtesz-e a munkahely találásra, és persze arra, hogy ezeket az állásokat meg is tartsa.

B.K.