74.

21éves lány vagyok. Mióta az eszemet tudom \'nincs igazi személyiségem\' Folyton keresek (vagy ha nem is keresek, találok) egy úgynevezett \'példaképet\' akit követek. Stílusban, viselkedésben, ahogy csak tudom. Ez tart kb 1-2 hétig, majd jön egy következő. Néha visszatérek ugyanahhoz. Mindegy, hogy férfi vagy nő. Ezt az \'utánzást\' nem nevezném betegesnek, nem mániákus utánzás, de állandóan él, nem értem hogy miért. Ha valakiben megtetszik valami, akkor az ő személyiségjegyeit próbálom követni. Vagy ezzel mindenki így van, csak nem mutatják? A másik, képtelen vagyok tartós kapcsolatra. Lehet, hogy viccesen hangzik 21 éves koromra, de minden (környezetünk által normálisnak vélt) normális ember azt szeretné, ha lenne egy szép kapcsolata, egy szerető társa. Én úgy vagyok vele, hogyha találok is egy \'tökéletes\' társat, olyat akit elképzeltem, egyáltalán nem tudok megmaradni mellette, hajt a szabadságvágy, úgy érzem, időpocsékolás hogy \'lekötöm magam\'. Szexuális hovatartozásomban sem vagyok biztos. Hangulatváltozásaim állandóak, de nem túl szélsőségesek, olykor viszont a dühömet nem bírom visszafogni, s ez szélsőségekbe is csapódhat, sajnos a közeli családtagjaimon \'csattan\'... Gyakran vagyok álmos és szomorú, és van olyan, hogy hirtelen csak a pillanatnak akarok élni s majd kicsattanok az élettől, de ez sajnos nagyon ritka. Sokszor megakadok a gondolatmenetemben, nem tudom hol tartok, és nehezen találok vissza. Elsőfokú rokonom mániás depressziós. Sokat olvastam ilyesmi betegségek után, legjobban a borderline személyiségzavar jelzői érvényesülnek rám. Önnek mi a véleménye? Kérem válaszoljon. Előre is minden tiszteletem és köszönetem az Öné.
K Viktória

Kedves Viktória!

Látszik a levelén a pszichológiai olvasottság, elég sok tünetet sorol fel, lehet, hogy túlzottan is beleélte magát. Ez amiatt veszélyes, hogyha keresi a tüneteket, fokozottan érzékennyé válik rájuk, és olyasmit is annak minősít, ami még a normális kategóriába esik.
Ami számomra kirajzolódik, az a bizonytalan önértékelés, énkép. Azt nem gondolom, hogy „nincs személyisége”, pláne, hogy borderline (meglehetősen súlyos diagnózis), de a példaképek keresése is arra utal, hogy vágyik külső megerősítésre, referenciapontra, amihez viszonyíthatja magát, egy világos célra, amit követni lehet. Mivel 21 éves, azt gondolom, hogy ez még belefér, még keresi magát, ez normális. A tartós kapcsolat is sokaknak korai 21 éves korukban, annak előfeltétele a stabil énkép.
Segítségére lehetne egy olyan közösség, ahol visszajelzést kap magára, legyen az akár vallási közösség, ha hívő, akár egy önismereti csoport.

B.K.