36.

Kedves Karolina!

26 éves lány vagyok, az a bajom, hogy nekem mindig ugyanúgy érnek véget párkapcsolataim. Mialatt velem van a pasim, megismerkedik valaki mással, és azzal összejönnek. Magyarul rajtam keresztül találják meg a nagy őt. Volt hogy konkrétan rajtam keresztül, tehát hogy barátnőmmel jött össze a fiúm, de volt hogy nem ismertem a lányt. De mintha én serkenteném, hogy hirtelen felnyíljon a szeme a fiúknak, és meglássák a nagy őt, aki nem én vagyok. Ebből már nagyon elegem van.

Lili

Kedves Lili!

Érthető, hogy ezek az események megviselték. Mikor barátnőjével jött össze párja, az kettős veszteség volt, egyszerre vesztett el egy párkapcsolatot, és bizalmát egy barátjában.
Sajnos kevesen olyan szerencsések, hogy az "igazi" előtt néhány csalódást, szomorú élményt ne tapasztalnának, Önt sem kerülték ezek el. Emiatt nem szabad megijednie, nem jelenti, hogy mindig így lesz.
Érdekes helyzetről van szó: mikor ugyanolyan problémák ismétlődnek egy párkapcsolatban, azt szoktuk mondani, nem véletlen, hanem az ember valahogy vonzza ezeket, tudattalanul eszerint választ (például mikor valaki rendre alkoholista vagy bántalmazó partnerek mellett találja magát). Az Ön esetében nem ilyen egyértelmű a helyzet, hiszen tényszerűen nem az Önök kapcsolatán belül történt az ismétlődés. Nem tudom, hány esetről van szó (gondolom, kettőt is átokként élhet meg az ember), valószínű, hogy csak szerencsétlen véletlennel állunk szemben. De ha nem, akkor az Ön szerepe ott kereshető, hogy vajon a partnerei érzelmileg mennyire voltak benne a kapcsolatban, illetve Ön ugyanannyira volt-e benne. A kilépésre motiváció lehet az is, ha lazán kapcsolódó feleket talált, akik könnyen távoztak, vagy ha éppen olyanokat talált, akik már a "nagy őt" (ahogy fogalmazott) keresték, Önben pedig ezt az elkötelezettséget még nem érezték, ezért álltak inkább tovább.
Remélem, a következő jobban alakul!

Üdvözlettel:
B.K.