Kedves Karolina! Segítséget kérnék, illetve tanácsot.
Közel egy éve vesztettem el súlyosan beteg Gyermekemet. Nagyon nehezen dolgozom fel, és iszonyatosan hiányzik. Nincs pillanat, hogy ne gondoljak Rá és ne érezzek végtelen fájdalmat.
Senkit nem hibáztatok érte, sem orvost sem magunkat.
Eddig sem volt rózsás a kapcsolatunk a férjemmel, de utána a poklokat járta meg a kapcsolat.
Folyamatos veszekedések sorozata következett teljes mértékben elhidegültünk egymástól.
Ő váltig állítja, hogy szeret, mindenáron ragaszkodik hozzám...én nem. Nem vágyom az érintésére, a jelenlétére és egyáltalán semmire ami vele kapcsolatos.
Több dolgot megpróbáltunk már. Meghitt romantikus estét (ami nekem egy szenvedés volt), nyaralást a gyerekek nélkül (alig vártam, hogy vége legyen).
A gyermekeimmel (két iskolás korú kislányom van) nagyon jól érzem magam, ha együtt vagyunk teljesnek érzem magam, viszont ha már négyesben kell lennünk borsódzik a hátam.
Nincs alapvetően a férjemmel gond, nem kocsmázik, nem herdálja a pénzt, talán kicsit indulatosabb, de ez érthető. Viszont nagyon uralkodó típus. Talán nem csalt meg soha, talán soha nem volt rajtamkívül más kapcsolata, de én soha nem nyomoztam ez után.
Ő váltig állítja hogy van valakim, ezért nem kívánom őt. Nincs más rajta kívül férfi az életemben, de ezt neki hiába mondom. Azt mondta várjunk egy kicsit hátha azért vagyok ennyire elutasító, mert megvisel a gyász....
Tudja, bevallom őszintén én az utóbbi időben nagyon megváltoztam. Hol jobb a hangulatom hol rosszabb. Ez változik egyik pillanatról a másikra. Sokat sírok és legalább annyit nevetek. Alapvetően ez utóbbi jellemzi a hangulatom, de 15 éves házasságunk alatt soha nem éreztem ennyire nőnek magam mint mostanában,de csak akkor, hogy ha ő nincs mellettem, előtte szégyellem hogy egyáltalán vagyok (ha érti mire gondolok). Ha velem van, kicsinek és butának érzem magam.
én mindig azt kérdezem, hogy és ha nem így van akkor...?
A gyerekek is látják, hogy szenvedek, más is mondta hogy hagyjam el...mégsem tudom mit tegyek?
valóban várjak még? valóban azért nem szeretem, mert még erősebb a gyász?
Köszönöm hogy elolvasta levelem:
Gabriella
Kedves Gabriella!
Fogadja őszinte részvétem!
Kevesebb, mint egy éve vesztette el gyermekét: bár fájdalomból sok, de ahhoz, hogy feldolgozza a gyászt, és megtanuljon együtt élni a veszteséggel, kevés. Még ha tökéletes is lett volna kapcsolata férjével, akkor is próbára tenné ez az időszak. Ez most valóban próbatétel a kapcsolatuk szempontjából, amit nem érzek lezártnak, azaz nem gondolnám, hogy váljon, mert elhidegültek, de azt valóban gondolom, hogy ebben a pillanatban nincsenek jó úton a megoldás felé. A romantikus vacsora és a nyaralás jó ötlet lenne egész más élethelyzetben: ha nagyjából minden rendben lenne, csak kissé eltávolodtak volna egymástól, és csak fel kellene éleszteni a szikrát. Önök most krízishelyzetben vannak, gyászidőszakban, melyben egymásban tudnának támaszra lelni, ha megtalálnák az utat egymáshoz. Csak a férje van ugyanabban a helyzetben, mint Ön, és csak Ön van ugyanabban a helyzetben, mint ő. Persze, egyikük anya, másikuk apa, és két különböző személyiség, de talán érti, mire gondolok. Nem csoda, hogy tele van indulattal, és borzasztóan érzi magát a társaságában, ha nem érzi, hogy társak lennének ebben a gyászban. Azt javaslom, keressenek fel egy tapasztalt párterapeutát, és adjanak esélyt annak, hogy megtalálják az utat egymáshoz! (A tapasztalatot azért hangsúlyozom, mert meglehet, már jártak is valakinél, és talán éppen párterápiás feladat volt a romantikus vacsora... Ha így is történt, ne adják fel.) Ne várja magától, hogy rögtön pozitív érzései legyenek férjével szemben, ebben a pillanatban talán Önök ketten vannak a legtávolabb egymástól a Földön, hiszen Maguk között tornyosodik a közös gyermek halálának fájdalma, amiben még nem találtak egymásra. Ha sikerül beengedni egymást erre a területre, akkor fognak változni érzései, és akkor talán Önök lesznek a legközelebb egymáshoz.
Üdvözlettel:
Cziglán Karolina
Az online kérdezz-felelek szolgáltatás ingyenes. A kérdező személyes adatait bizalmasan kezelem, és semmilyen további célra nem használom fel. Ha a beérkező kérdések száma meghaladja kapacitásomat, fenntartom a jogot a köztük való szelektálásra.
Leggyakrabban megtekintett kérdések:
-
Kedves Karolina! Gyűlölöm magam a természetemet, hogy tisztában vagyok vele mit kéne tennem hogy jobb legyen de egyszerűen képtelen vagyok r...
-
Kedves Karolina! Nekem egyszerűen egy olyan kérdésem volna, hogy hogyan kellene ismerkedni? Lehet, hogy furcsa, de 22 éves vagyok és még nem...
-
Tisztelt Pszichológus Asszony! Lányom decemberben lesz 17 éves. Körülbelül egy éve ismert meg interneten egy lányt akivel barátnők lettek, ...
-
Kedves Pszichológus Asszony! 31 éves nő vagyok, 1 éves kisfiammal gyeden. Férjemmel 3 éve vagyunk házasok, 10 éve vagyunk egy pár. Most ju...
-
Kedves Karolina! Először is köszönöm,hogy elolvassa a levelemet. Talán az is segít, ha csak kiírom magamból, ha pedig esetleg megoldást , va...
-
Kedves Karolina!Én nagyon nehezen tudok megváltozni, az eddigi életem egy katasztrófa. Lusta vagyok, akarat gyenge és semmi felelősségtudato...
-
Kedves Karolina Segítségét szeretném kérni. A problémám az lenne, hogy nem tudok társaságban beszélgetni mert hamar zavarba jövök. Már régó...
-
Tisztelt Karolina! Nem tudom mit kezdjek az életemmel. 19 éves vagyok, nem rég érettségiztem. Emelt szintű újságíróra járok, de sajnos kik...
-
Kedves Karolina! Egy aggódó keresztanya vagyok. A keresztlányom egy cigány ill. félcigány fiúval jár egy éve. Családunk soha nem szidta a ci...
-
Lassan 30 leszek és még mindig nem vagyok se férjnél, és gyerekem sincsen.Ez engem nagyon bánt, úgy érzem semmit nem tudtam megvalósítani az...