Kedves Levélíró!
Nagyon is komoly ügy, amivel küzd, és normális, hogy ez leköti energiáját. Legyen türelmes magával, természetes, ha időbe telik, míg megtalálja, ami igazán érdekli, esetleg több irányban is próbálkozik, míg rájön. Valójában elég kevesen tudják biztosan tizenkilenc évesen, mit is szeretnének, és nem is hiszem, hogy tudni kellene már most.
Hogy merre induljon mégis: gondolja át, milyen helyzetekben érzett eddig sikerélményt, hogy mi fontos ahhoz, hogy jól, otthonosan érezze magát egy helyzetben? Például mennyire lényeges, hogy emberek legyen Maga körül, vagy jobban szeret egyedül dolgozni egy feladaton? Mi az, ami leköti, milyen témák? Megtörtént eseményeket keressen, élményeket, amiket a megtapasztalt a bőrén, ez sokkal többet segít, mintha elméletben merengene azon, mi illik magához. Ha összegyűjtötte ezeket az információkat, kicsit jobban fogja látni, egyáltalán milyen irányban érdemes elindulni.
Azt is hasznosnak tartom, ha nem kezd még sem tovább tanulni, sem komolyabb munkát keresni, hanem élményeket gyűjt, amennyire erre lehetősége van. Legyen az külföldi munka, esetleg többféle önkéntes munka, akár itthon. Ez arra jó, hogy saját magáról szerezzen tapasztalatot, így többet megtudjon arról, milyen tevékenységek, helyzetek testhezállóak Önnek. És persze önbizalmat is szerezzen.
Üdvözlettel:
Cz. K.