169.

Kedves Karolina!

Én egy művi vetélésen estem át,nagyon megviselt!Sajnos muszály volt.De az a legrosszabb, hogy láttam a magzatot, és ez teljesen kikészít.9 hetes elmultam mikor megszakadt a terhesség és már a gondolat is borzasztó volt, de amikor megláttam a magzatot azt hittem megszakad a szivem. Rémálmok gyötörnek, mindíg sírhatnékom van tiszta depresszios vagyok és nincs akivel beszéljek a problémámról.

Mikorra lehet ezt feldolgozni? 2 hete történt és, úgy érzem magamat hogy nem vagyok méltó arra, hogy éljek amikor elvettem a gyerekemtől az élet lehetőségét.Nagyon rossz a lelki állapotom.
üdv : virág

Kedves Virág!

Nem ítélem el. Azt gondolom, bár most az Ön vállát nyomja annak a súlya, hogy kimondta a végső döntést a terhességmegszakításról, ez nem egyedül az Ön története, hanem a környezetéé is, hiszen bizonyára nem érezte azt az érzelmi és/vagy anyagi biztonságot, amiben vállalhatta volna a gyermeket.

Talán furcsállni fogja, amit írok, de nem tudom, ki van nagyobb bajban: Ön, aki látta a magzatot, és nyomasztja ez a kép, vagy az, aki nem látja, és jobban el tudja hitetni magával, hogy nem történt semmi, így esélye sincs helyre rakni a történteket.

Azt javaslom a lelki békéje visszanyeréséhez, hogy ne csak a magzatot próbálja gyászolni, hanem magukat kettőjüket, ezt a szomorú találkozást, hogy így alakult, hogy ezt élték át.

BK