22 éves férfi vagyok, és eddig még nem volt párkapcsolatom. Sajnos nagyon nehezen építek kapcsolatot más emberekkel, ez egyrészt annak köszönhető, hogy nem vagyok egy nagy társasági ember, másrészt (ezzel összefüggésben) minden bizonnyal önbizalom hiányos is vagyok. Szerencsére most (már) van néhány haverom, és talán barátom is, viszont nagy szükségét érzem egy barátnőnek.
Mivel egyáltalán nem vagyok egy nagy dumás, ezért utcán, stb. nagyon nehezen ismerkedem. Ezen kívül sajnos a szakon (karon), ahol tanulok a lányok aránya 10% alatt van, és ez a kollégiumomra is jellemző. Ezért haverommal az utóbbi időben szórakozóhelyekre járunk ismerkedni. Év közben ez tipikusan egyetemista bulikat (disco) jelent. Mivel ez a fajta szórakozás nekem eddig szinte teljesen kimaradt az életemből, ezért kellet jónéhány alkalom, mire "ráéreztem", és az utóbbi időben jutottam csak el odáig, hogy merjek hívni lányokat táncolni.
Bár állítólag jól nézek ki-, de azért magam is meglepődtem, hogy jöttek, egyesek a számukat is megadták, ezek igen jól eső tapasztalatok voltak, azt hiszem az önbizalmam is igen sokat nőtt. Jelenleg sajnos a nyári időszakban az egyetemisták hazautaztával pangás van a szórakozóhelyeken, illetve az odajáró lányok döntő többsége beképzelt, öntelt, puccos liba. Szóval haverommal megállapítottuk, hogy ez elég esélytelen terep a számunkra.
A kérdésem igazából arra vonatkozik, hogy az egóm, önbizalmam szempontjából milyen hatással van rám a hölgyek részéről az elutasítás? Mert egyrészt feltételezem, hogy csökkenti az önbizalmam (sem én, sem a haverom nem szereti, ha visszautasítják), viszont másrészt úgymond hozzászokok ezekhez a (kellemetlen) szituációkhoz, és (ezt megfigyeltem) a következő alkalommal, sokkal kevésbé negatívan fogom megélni az elutasítást, sikertelenséget.
Most nyáron akkor ne is próbálkozzak ilyen helyeken, hanem várjak szeptemberig a "kedvezőbb terepre"? Viszont zavar az, hogy már évek óta gyakorlatilag csak "várok", és nem teszek semmit a cél érdekében.
Az egóm milyen irányban fejlődik a negatívan megélt helyzetektől? Erősebb lesz-e, vagy gyengül? Hogyan tudnék úgy fejlődni, hogy a kudarc ne vegye el az önbizalmam / kedvem? Mi a helyes hozzáállás?
előre is köszönöm válaszát!
Kedves Levélíró!
Olyan emberrel még nem találkoztam, akinek az elutasítás kimondottan jót tett volna, próbálkozni, ismerkedni mégis érdemes, mert maga a rutin ad önbizalmat. Tehát többet nyer, mint veszít. Különösen igaz ez akkor, ha nem veszi túl komolyan ezeket a helyzeteket, és "részeredményeknek" is örül. (Például egy jó táncnak vagy beszélgetésnek.)
Ami a leginkább rombolja az önbizalmat, ha az ember a sikertelenségétől való félelmében bele sem megy bizonyos helyzetekbe. Ha belemegy, és nem sikerül, legalább azért megdicsérheti magát, hogy megpróbálta, és egy tapasztalattal többre tett szert.
BK
