26.

Honnan tudhatom, hogy jól válaszok-e? Együtt vagyok egy férfivel másfél éve, aki felvetette a házasságot. Nekem tetszik az ötlet, szeretnék családot, amire alkalmasnak találom, és szeretem őt. Azonban elbizonytalanított, nem, talán pontosabb úgy fogalmaznom, hogy bosszant egy barátnőm véleménye, aki emlékeztetett, hogy beszélgettünk róla, nem vagyok szerelmes a barátomba. Tegyük hozzá, hogy ez a barátnőm, aki oly nagyra értékeli a szerelmet, sosem maradt meg egy kapcsolatban sem tartósan. Kedves Karolina, én nem látom problémának, hogy a mi érzelmeink nyugodtabbak, nem olyan szenvedélyesek. Egyébként a szexuális életünk is jó, olyan összhangot élek meg, amit eddig még sosem. Szeretném megtudni a véleményét erről a szerelem kontra szeretet kérdésről, mert mintha ez nem csupán az én kedves barátnőm mániája lenne, hanem sokaké. Lehet, hogy csak én nem értem!

Kedves Levélíró!

Jól feladta a leckét! Szerintem mindkettőnek megvan a veszélye: a szerelemből való házasodásnak, és a nem szerelemből való házasodásnak is. Az előbbinek az, hogy a nagy érzelmek később konszolidálódnak, és nem tudjuk előre, hogy az ember választása akkor is meg fogja-e állni a helyét, mikor már tisztábban látja párját, a hibáit is.
Utóbbinak az, hogyha később valaki más iránt mégis felélednek a szenvedélyes érzések, vajon nem fogja-e úgy érezni, ez nem maradhat ki az életéből, és ki tud-e tartani választottja mellett?
Nincs erre recept szerintem. Ebben a kultúrában a szerelemből történő házasodás a leginkább elfogadott, de valljuk be, nem jól vizsgázott ez a forma, ezt látjuk, ha a válások számát megnézzük. Tény, hogy akár időben, akár földrajzilag nézünk szét, nem tekinthetjük abszolút értéknek, hogy csak a szerelem lenne megfelelő ok a házasságra.
Egyet tudok csak mondani: ne a barátnője, hanem a saját igényei szerint döntsön!

Üdvözlettel:
B.K.