11.

Kedves Karolina,
Leszázalékolva élek rokkantnyugdíjasként, 38 éves vagyok, az igazi nevem nem írnám meg, ha nem baj. Nem sok mindent tudok csinálni, internetezem a nap nagy részében, vagy olvasok, a TV idegesít, olyan vacakságok mennek benne többségében. Nem látok perspektívát az itt levésben, elköltözni viszont nem tudok egyelőre. Kicsit depressziós lettem, bár nem értek hozzá, hogy megállapítsam, ez az-e, de tény, hogy nem telnek vidáman a napjaim. Ha nem is tud erre megoldást (talán nincs is megoldás), azért el akartam mesélni. Legalább tudom, hogy nem a vakvilágba írok, hanem lesz, aki elolvassa.
Minden szépet és jót kívánok Önnek!

Tisztelettel:
Nándi

Kedves Nándi!

Azt hallom ki leveléből, hogy napjai ahhoz képest, amire vágyna, egyhangúan telnek.
Az internet és az olvasás jó dolog, de úgy gondolom, hiányzik Önnek, hogy valamit létrehozzon, hogy hasznosnak érezhesse magát. Nem tudom, hogy pontosan mivel van leszázalékolva, és mi az, amit meg tud csinálni. Ha munkát nem is vállalhat állapota, illetve a faluban lévő lehetőségek (hiánya) miatt, azért biztosan van olyasmi, amit meg tud csinálni, és amivel hasznára lehet másoknak. Pénzért vagy ingyen, mindegy. Ezen keresztül a kapcsolata is szorosabbá válhat a falubeliekkel.
Egyébként, Ön is írhatna blogot, ha van kedve, az is alkotás!

B.K.