261. Őrlődök a szüleim és a menyasszonyom között

Tisztelt Cziglán Karolina!

Olyan gondom van, hogy van egy menyasszonyom, és úgy volt, hogy össze is költözünk, de összetűzések akadtak anyukám, és közte, így most ő hazaköltözött. Az volt a gond, hogy a menyasszonyom elég trehány, pl. állandóan szétdobálja mindenét, meg nem is túl házias, és ezek miatt anyu először finomabban, majd erélyesebben is rászólt. Ilyen volt pl. hogy az utcai ruhájában lefeküdt az ágyra, és anyu ezt nehezményezte. A gyűrűt is vissza akarta adni, de mondtam, hogy maradjon nála. A szüleim ellenzik a további kapcsolatot vele, de ő azt szeretné, hogy költözzünk külön. Mondjuk itt is külön lettünk volna, mert az emeleten most csináltattuk meg a konyhát, tehát teljesen külön lennénk, de ő azt mondta, hogy nem akar idejönni, mert nem akar állandó stresszben élni. A problémát tetézi még az, hogy a családjukban volt többszörös pszichés gond, az apja alkoholista volt, majd skizofrén lett, a bátyja füvezett, és tavaly szintén kijött rajta a skizofrénia, de a nővére, meg ő is járt már korábban pszichológushoz, bár a párom most is jár a kapcsolati válságunk miatt, és én is úgy látom, hogy eléggé labilis személyiség. Mondjuk én is magam alatt vagyok nagyon most. Szóval őrlődök a szüleim, meg ő közte, nem tudom, hogy mitévő legyek. Az eszem azt mondja, hogy szakítsak vele, de a szívem meg azt hogy ne. Ő az első nő az életemben aki igazából ragaszkodik hozzám, aki dédelget, pátyolgat, ezt hiányoltam az előző kapcsolataimban a lányoktól, és én is nagyon szeretem. A kérdésem igazából az lenne, hogy mit tegyek, nem tudok dönteni?

Válaszát előre is köszönöm.

Üdvözlettel: Zoltán 


Kedves Zoltán!
Menyasszonya bizonyára úgy látta, hogy Ön nem áll ki mellette, és ez félelemmel tölthette el a későbbiekre nézve is. Akár nőről, akár férfiről van szó, ahhoz, hogy biztonságban érezze magát házastársa mellett, szükséges, hogy érezze, ők a legkisebb egység, ők az új család, aminek ereje abban rejlik, hogy mindketten a közös érdeküket tartják szem előtt. Ha ehhez konfrontálódni kell a szülőkkel, akkor ennek árán is. Ha Ön komolyan gondolja ezt a kapcsolatot, akkor ki kell állnia párja mellett, megvédeni a magánéletük határát. Ahhoz, hogy Önök hogy vezetik életüket (például milyen ruhában fekszenek az ágyra) másnak nincs köze. Mellékes, hogy az adott kérdésben kinek van igaza, mert a fő kérdés, engedi-e, hogy mások jogot formáljanak a véleményalkotásra.

Akárhogy is dönt a menyasszonyával kapcsolatban, később sem fogja tudni megúszni a szüleiről való érzelmi leválást, legalábbis, ha szeretne valódi, tartalmas kapcsolatot.

Üdvözlettel:
Cziglán Karolina