25 éves lány vagyok, 18 éves korom óta SM beteg vagyok. 18 éves korom előtt a szüleim nem engedtek el engem szórakozni, koncertre, úgyhogy akkoriban az olvasás kötötte le a szabad időmet. Most hogy elmúltam 18, most engednének,viszont az SM miatt korlátozva vagyok a járásban, vagy ha jobban is vagyok, nincs kivel menjek, nincs túl sok barátom. Párkapcsolati szinten is a kiégés fele közeledek, sok partnerem volt, akik leginkább azért szakítottak velem, mert képtelenek voltak elfogadni azt, hogy korlátozva vagyok a mozgásban. Főiskolára járok még, de félek a jövőtől hogy így hogyan fogok tudni munkát találni és dolgozni járni. Én magam érzem,hogy nehezen vagy egyáltalán nem tudom feldolgozni azt, hogy nem tudok rendesen járni és azt, hogy 25 vagyok és gyakorlatilag még semmit nem tettem, valamint nem tudok szórakozni járni. Úgy érzem, hogy meg vagyok fosztva a szabadságomtól.
Válaszát előre is köszönöm!
Szilvi
Kedves Szilvi!
Nem biztos, hogy könnyebb lenne most, ha kamaszkorában többet járt volna bulizni, ne a szüleire haragudjon! Az érzése, frusztrációja teljesen érthető, de senki sem hibás a korlátozottságáért, sem Ön, sem más.
Azt gondolom, jó, hogy tudatosította magában, hogy bizonyos helyzetekben speciális nehézséget jelenthet majd állapota, és nem dugja homokba a fejét. Azonban nem kell lemondania sem a szórakozásról, sem a munkáról. Nagyon jó, hogy tanul, igyekezzen minden olyan területen erősíteni esélyeit, amiket nem befolyásol állapota! A szórakozásról sem kell lemondania, hiszen mozgássérültek is járnak szórakozni, színházba, még tánccsoportjuk is van. Nem derül ki, pontosan milyen mértékű a korlátozottsága, mindenesetre amit ajánlhatok, hogy gyűjtsön információt, keressen sorstársakat, akiktől mintát láthat, hogyan tud teljes életet élni az SM-mel együtt is.
Üdvözlettel:
Cziglán Karolina
