360. Feleségem rögeszméjévé vált, hogy a családom nem szereti a kisfiúnkat

Kedves Karolina!

Feleségemmel 2 éve vagyunk együtt, egy éve házasok, van egy 10 hónapos kisfiúnk, akit imádunk. A probléma a következő: A Feleségem rögeszméjévé vált, hogy a családom (édesanyám, nagyanyám...) nem szereti a kisfiúnkat, hanem csak öcsémék 2 hónappal fiatalabb kislányát. Állíthatom: ez még véletlenül sem igaz. A legkisebb jelét sem láttam soha ennek, rajonganak érte. 200 km távolra lakik édesanyám, ritkábban találkozunk. Mindennaposakká váltak a veszekedések, feleségem szerint nem állok ki ő és a fiúnk mellett ez ügyben, míg édesanyám számomra az Isten. Egy nem létező probléma van a fejében, és semmilyen eszközzel nem tudom meggyőzni őt arról, hogy ez egyszerűen nem létező gond! Azt is állítja, hogy édesanyám miatt fogunk elválni, mert megmérgezi a kapcsolatunkat ??? Elfogytak az ötleteim, sehogy sem tudom meggyőzni őt rögeszméje alaptalanságáról. Tanácsot szeretnék kérni.

Köszönettel: István


Kedves István!

Ha valami miatt, akkor nem Édesanyja miatt fognak elválni, hanem a kommunikációs gátak miatt. (Természetesen remélem, emiatt sem, csupán arra utalok ezzel, hogy ez valóban probléma lehet hosszú távon.)

Nem tudhatom, hogy milyen gesztusai vannak Édesanyjának, hogy kívülről nézve kinek van igaza, de úgy gondolom, nem is ez a fontos. Ki-ki a saját valóságában él, a saját észlelésében, és természetes, hogy ez gyakran eltér. Úgy gondolom, egy házasságban fontos, hogy az ember a másik fél valóságára is nyitott legyen. Ön nem egy bírósági tárgyalás részese, ahol azt kell eldönteni, kinél van az igazság, hanem egy kapcsolat részese, ami arról is szól, megpróbáljuk megérteni, mi játszódik le a másikban, ő hogyan éli meg a mindennapokat, számára mi mit jelent, és milyen üzenettel bír.

Úgy hiszem levele alapján, hogy felesége eléggé magányosan érezheti magát a problémájával, mert Ön eldöntötte, nem ért egyet, innentől kezdve egyetlen feladatának látja, hogy meggyőzze őt a maga igazáról. Javaslom, próbálja elengedni az igazságkeresést, mint célt, és nyitottá válni arra, mi zajlik a feleségében. Valami elbizonytalanította őt, meglehet, hogy túl érzékeny bizonyos dolgokra, még az is lehet, belelát olyasmit, ami nem egyezik azzal, ami Önben vagy Édesanyjában van. De azt lenne fontos megérteni, hogy mi okozza szorongását és mi nyugtatná meg. Azt hallom ki abból, amit felesége szavaiból tolmácsolt (hogy az Édesanyja az Isten az Ön számára), hogy nem érzi magát elég fontosnak, nem biztos benne, hogy ő, illetve az Önök kis családja az első Maga számára. Érdemes lenne arról beszélgetni, ezt miből érezné, mit tudnának tenni, hogy ezt a "mi" érzést erősítsék.

Tanácsom röviden tehát a beszélgetés egymás megértésének céljával, és azzal a kiindulóponttal, hogy mindkettőjüknek meglehet a maga igazsága. Nyilván másképp szocializálódtak, eltér a történetük, a személyiségük, hiszen Önök két külön ember. Ugyanazok az események, mondatok talán egészen mást jelent kettőjüknek. Nem kell (nem szabad!) hogy egyikük győzzön, hogy márpedig az ő valósága a jobb, igazabb. Örüljenek neki, hogy különböznek, és próbálják megkeresni az együttélésnek azt a módját, ami mindkettőjük számára otthonos.

Üdvözlettel:
Cziglán Karolina