353. A mérgét zúdította rám, ok nélkül teljesen váratlanul

Kedves Karolina!
10 éve váltam el, nemrég megismerkedtem egy férfivel, nagyon igértesnek indult a kapcsolat. Jött a közös nyaralás. A páromnak ritkán volt jó kedve, legtöbbször a mérgét zúdította rám, ok nélkül teljesen váratlanul mindenbe belekötött.

Egy példa: királynői tartással sétáltam végig a tóparton- szerinte, és még arra sem voltam képes, hogy meggyorsítsam a lépteim, ha jön egy autó - egy nyaralóövezetben voltunk. Izekre szedett emiatt, úgy kritizált, mintha életveszélyben lettem volna és óriási hülyeséget csináltam volna.
Mikor megkérdeztem, miért ilyen dühös - láttam, hogy halálosan komolyan gondolja - a válasz ez volt: rendnek kell lennie, neki elvei vannak. Értetlenségemre és a szituáció miatt mutatott döbbenetemre lefagyott, nekem szegezte a kérdés: "most félek tőle?", jobb lenne, ha elmenne?". Amikor azt válaszoltam, hogy valóban azt érzem, jobb lenne, ha csomagolna és elmenne, megijedt, átváltott, eltűnt a gonoszkodás, elnézést kért.

Ez csak egy példa volt a sok közül: többször az elveire hivatkozva szabályosan megalázott, fölényeskedett.
A kapcsolatnak vége, úgy döntöttem, menekülök.
Itt nagy a baj, úgy érzem...de mi?

Tud segíteni?
Előre is köszönöm a választ!
Vilma

Kedves Vilma!
Azt kérdezi, mi a baj a (volt) párjánál. Úgy gondolom, az önreflexió hiánya. Önreflexió alatt azt értem, mikor valaki figyeli a saját reakcióit, megpróbálja értelmezni, mit miért érez, mi játszódik le benne, többek közt azt is igyekszik helyre tenni, hogy egy problémás helyzetben az indulatai mennyire szólnak a másikról, mennyire saját magáról.

Bárkivel előfordulhat, hogy egy apróságtól indulatba jön. De szerencsés esetben az ember észreveszi, hogy ez az érzelem nincs arányban azzal, ami történt, és ahelyett, hogy a másikra zúdítaná minden feszültségét, igyekszik tompítani azt, és megérteni, miért is élte át ezt a rossz érzést. Úgy tűnik, volt párjánál ez nem történt meg, úgy gondolta, ha a maga viselkedése váltotta ki a haragját, akkor nyilván maga érte a felelős, és magán kell leverni a dolgot.

Írta a példát a királynői testtartásról, és hogy még az autók miatt sem szaporázta lépteit. Elmerengtem, mi lehet amögött, ha valakit ez indulatba hoz. Leírok néhány ötletet, de ezek az én asszociációim, meglehet, párja más okból lett dühös.

- Lehet ebben féltékenység, hiszen a királynői testtartás felhívja a figyelmet. De azt mégse mondhatta, húzza kicsit össze magát, hogy más férfiak ne vegyék észre, ezért kellett a látszólag racionális magyarázat az autókról.

- Egy királynőről, aki az autót sem veszi észre az elvarázsoltság is eszembe jut, zavarhat valakit egy ilyen benyomás azért, mert gyakorlatiatlannak látja a másikat, és irritálja, hogy minden praktikus feladat az ő vállát nyomja. Azaz a szerepeken módosítana, kölcsönös kapcsolatra vágyik, nem arra, hogy egy királynőt szolgáljon.

- A királynő, akit az autó sem zavar nyilván magabiztos, nem fél másoktól, elégedett önmagával. Kelthet ez kisebbrendűségi érzést a másikban, aki szeretné ugyanígy érezni magát, de nem tudja.

Én az első változatot tartom a legvalószínűbbnek, valószínűleg önbizalomproblémákkal küzdött a volt párja, ezért fenyegetést élt meg, ha Ön túl kihívó, túl tetszetős. Erre utal a magyarázat, hogy neki elvei vannak, amivel mintha meg akarná indokolni, jogosak az érzései.

Ezek már csak utólagos gondolatkísérletek, a lényeg az, bármi is volt a férfi indulatai mögött, ő nem jutott el odáig, hogy elemezze ezeket, és rájöjjön, mi ebből az, amivel nem magának, hanem neki van feladata.

Úgy gondolom, ha egy összességében jó kapcsolatban előfordul egy-két ilyen eset, azt lehet kezelni, a humor jó eszköz lehet erre. De ez akkor igaz, ha alapvetően rendben van magával a másik fél (kis segítséggel rá tud látni, hogy túlzásba esett), és ha nem ezek a kirohanások uralják a kommunikációt. De ha ez kerül túlsúlyba, az lélekölő, mert a másik folyamatosan úgy érzi, támadják, elégedetlenek vele, nem fogadják el. Ha így volt, úgy gondolom, a saját önbecsülése érdekében jól tette, hogy lezárta a kapcsolatot.


Üdvözlettel:
Cziglán Karolina