27 éves nő vagyok, de egyáltalán nem érzem magam annak.Gyerekkorom óta érzem így.Volt kiskoromban szexuális traumám-ez lehet az egyik oka? Sokszor úgy érzem fiú vagyok, és már néha az őrületbe kerget ez az egész. Mindenképpen szeretnék meggyogyulni, nem hiszem, hogy egy nemátalakítás megoldás lenne. Kihez tudnék fordulni, mert ez már nagyon rég ota bennem van?? Pszichologusnál, pszchihiáternél már voltam(szerintük nem vagyok transznemű)- De ezt szeretném ha belülről érezném hogy tényleg nő vagyok.Esetleg nincs valamilyen alternatív gyogymód? Tényleg elszeretném elfogadni magam, és semmiképp nem akarok műtétet,meg hasonlót. köszönöm.
Linda
Kedves Linda!
Én azt hiszem, hogy a nemiség nem ilyen fekete-fehér kérdés, hogyha valaki "sokszor" úgy érzi (tehát hol így, hol úgy), mintha fiú lenne, akkor transznemű, pláne, hogy ebből egyenesen következne a nemátalakítás. Mintha félne ettől: de hát ki mondja, hogy át kellene műttetnie magát? Egyébként a transzneműek számára sem feltétlenül a nemátalakítás a megoldás; van, aki ebben látja, és van, aki nem igényli ezt: az identitása inkább a másik nemé, mégis békében él azzal a testtel, ami adatott. A transzneműek sem egyformák, és egyébként is: ahányan vagyunk, annyiféleképp éljük meg a férfi és női mivoltunkat. Lehet olyan érzése az embernek, hogy bizonyos szempontból mintha a másik nemhez tartozna, de ez vagy zavarja, vagy nem, illetve van, akinek fontos a neme, és van, aki úgy érzi, ő első sorban egy ember, XY, és csak másod- vagy sokadsorban nő, férfi. Mindezt azért hangsúlyozom, hogy ne higgye, hogy extrém a helyzete: Ön is valahogyan megéli a nemiségét, ahogy a többi ember is így vagy úgy - nagyon sokféleképp. Ám ami igazán fontos: hogy az ember elégedett-e ezzel a megélésével, jól érzi-e magát a bőrében. Ahogy írja, Ön nem érzi magát jól, nem tudja elfogadni önmagát, és emiatt fontos lenne terápiás segítséget igénybe vennie. Nem azért, hogy férfit vagy nőt varázsoljanak Magából, hanem hogy megtalálja annak az útját, hogyan élhetne harmóniában önmagával. (A szexuális traumának természetesen köze lehet az önelfogadási problémához, de akár köze van, akár nincs, a megoldás ugyanaz: megbarátkozni önmagával.)
Üdvözlettel:
Cziglán Karolina
Kedves Linda!
Én azt hiszem, hogy a nemiség nem ilyen fekete-fehér kérdés, hogyha valaki "sokszor" úgy érzi (tehát hol így, hol úgy), mintha fiú lenne, akkor transznemű, pláne, hogy ebből egyenesen következne a nemátalakítás. Mintha félne ettől: de hát ki mondja, hogy át kellene műttetnie magát? Egyébként a transzneműek számára sem feltétlenül a nemátalakítás a megoldás; van, aki ebben látja, és van, aki nem igényli ezt: az identitása inkább a másik nemé, mégis békében él azzal a testtel, ami adatott. A transzneműek sem egyformák, és egyébként is: ahányan vagyunk, annyiféleképp éljük meg a férfi és női mivoltunkat. Lehet olyan érzése az embernek, hogy bizonyos szempontból mintha a másik nemhez tartozna, de ez vagy zavarja, vagy nem, illetve van, akinek fontos a neme, és van, aki úgy érzi, ő első sorban egy ember, XY, és csak másod- vagy sokadsorban nő, férfi. Mindezt azért hangsúlyozom, hogy ne higgye, hogy extrém a helyzete: Ön is valahogyan megéli a nemiségét, ahogy a többi ember is így vagy úgy - nagyon sokféleképp. Ám ami igazán fontos: hogy az ember elégedett-e ezzel a megélésével, jól érzi-e magát a bőrében. Ahogy írja, Ön nem érzi magát jól, nem tudja elfogadni önmagát, és emiatt fontos lenne terápiás segítséget igénybe vennie. Nem azért, hogy férfit vagy nőt varázsoljanak Magából, hanem hogy megtalálja annak az útját, hogyan élhetne harmóniában önmagával. (A szexuális traumának természetesen köze lehet az önelfogadási problémához, de akár köze van, akár nincs, a megoldás ugyanaz: megbarátkozni önmagával.)
Üdvözlettel:
Cziglán Karolina
