Kedves Karolina!
Hogyan adjak önbizalmat annak akinek nincs?
Konkrétan a páromról van szó. Már 30 éves és nincs önbizalma. Elmondása alapján tudom, hogy nem volt éppen felhőtlen a gyerekkora és sokszor nem élhetett igazi gyerekként. Mindig azt hallotta, hogy ő mire nem képes és mit nem tud megtenni. Ami a legrosszabb, hogy ezt a saját Édesanyjától kapta meg. Aki úgy nyilatkozott nekem nem olyan túl régen, hogy örülhet, hogy csak ennyire stikkes a fia...
Én úgy látom, hogy nagyon intelligens és céltudatos, amit a csekélyke önbizalma nagyon hamar le is tör és gyorsan jut el a meg tudom tenni és képes vagyok rá álláspontról az ez nekem úgy sem fog sikerülni stádiumig.
Nekem nem okoz gondot, hogy édesapjának mentális problémái vannak, mert a Párom ezt gyógyszerek nélkül, nagy odafigyeléssel legyűrte magában. Mentálisan és pszichésen is erős, de a belenevelt gátakon nem képes fölülemelkedni. Sokszor beszélgetünk a gyerekkorunkról és arról, hogy min is mentünk át és sajnos neki nem igazán volt gyermekkora. Nem mesélt neki senki, nem mondták neki, hogy ügyes vagy, hogy ez az, csak így tovább, megy ez neked....
Amikor a tanulásról van szó a mai napig megkérdezi tőle az anyja, hogy azt meg minek, meg úgy sem megy az neked...
Ön szerint ezeken a dolgokon hogyan tudna túl lépni, hogy egy stabil és lelkileg is rendezett életet tudjunk élni, amit nagyon, de nagyon szeretnénk?
Rita
Kedves Rita!
Sok minden kiderül leveléből, de egy dolgot homály fed: Önnek mi a problémája? Önnek. Utolsó soraiból kiderül, hogy érez valami megakadást kapcsolatukban, amit párja gyermekkorával és önbizalomhiányával köt össze, de nem fogalmazza meg saját érzésként, problémaként. Arról ír, párjának van gondja, az Öné legfeljebb az, hogyan segíthetne neki, de mégis Ön ír, tehát valamilyen módon Ön szeretne segítséget.
Hogy a megfogalmazott kérdéssel foglalkozzak: párként a puszta létével, azzal tud segíteni, hogy nem szerencsétlennek, hanem erősnek és értékesnek látja őt. Jó, ha dicséri, de nem anyáskodó, kifundált módon. Ne akarja megmenteni, segíteni neki, ne akarjon pár helyett pótanya vagy pszichológus lenni, mert Ön "csak" (és hangsúlyozom az idézőjelet!) egy jó pár tud lenni: akkor ad a legtöbbet, ha a helyén van. Ezt azért is írom, mert párkapcsolatban könnyen előfordulhat, hogy az egyik embert csak a jó szándék vezeti, valóban szeretetből akar a másiknak segíteni, de a másik megérezvén ezt a segítő szándékot "lenyomva" érzi magát, azaz még kisebbnek. Azért, mert a segítő-segített viszony aszimmetrikus, a párkapcsolat (legalábbis nagyjából) szimmetrikus. Olyan érzést kelthet a segítési szándék, hogy "én rendben vagyok, téged viszont támogatni kell". még akkor is, ha a megfogalmazott szavak épp az ellenkezőjéről szólnak. Arról, hogy "erős, ügyes, stb. vagy". De ha ezt úgy mondja, hogy fel akarja emelni a másikat, akkor abban benne van az üzenet, hogy maga felül van, és azt a hatalmat tulajdonítja magának, hogy Ön az, aki olyan helyzetben van, hogy emelhet. Ez a gondolatom az első mondatáról is: "Hogyan adjak önbizalmat annak, akinek nincs?" Sehogy. Ez nem áll hatalmában. Nem kell megmenteni a párját, csak bízzon benne, hogy ő maga tudja viselni élete terheit, amiben természetesen nagy támaszt és értéket jelent egy jó párkapcsolat. Ha a párja tudja, hogy Ön értékeli őt, felnéz rá, megbízik benne, azzal sokat ad neki, és persze a kapcsolat is épül. Amit még adhat, hogy elviseli ezt a tulajdonságot (mármint az önbizalomhiányt). Amikor eljut a párja oda, hogy "úgysem tudom megcsinálni", ne legyen türelmetlen, türelmetlenül segíteni se akarjon neki. Legyen vele ott érzelmileg, elfogadva, hogy igen, neki ilyen érzései vannak. Azaz érezzen együtt, ami persze nem egyetértést jelent a kínzó gondolattal, tehát természetesen kifejezheti, hogy maga bízik benne.
Üdvözlettel:
Cziglán Karolina
Az online kérdezz-felelek szolgáltatás ingyenes. A kérdező személyes adatait bizalmasan kezelem, és semmilyen további célra nem használom fel. Ha a beérkező kérdések száma meghaladja kapacitásomat, fenntartom a jogot a köztük való szelektálásra.
Leggyakrabban megtekintett kérdések:
-
Kedves Karolina! Gyűlölöm magam a természetemet, hogy tisztában vagyok vele mit kéne tennem hogy jobb legyen de egyszerűen képtelen vagyok r...
-
Kedves Karolina! Nekem egyszerűen egy olyan kérdésem volna, hogy hogyan kellene ismerkedni? Lehet, hogy furcsa, de 22 éves vagyok és még nem...
-
Tisztelt Pszichológus Asszony! Lányom decemberben lesz 17 éves. Körülbelül egy éve ismert meg interneten egy lányt akivel barátnők lettek, ...
-
Kedves Pszichológus Asszony! 31 éves nő vagyok, 1 éves kisfiammal gyeden. Férjemmel 3 éve vagyunk házasok, 10 éve vagyunk egy pár. Most ju...
-
Kedves Karolina! Először is köszönöm,hogy elolvassa a levelemet. Talán az is segít, ha csak kiírom magamból, ha pedig esetleg megoldást , va...
-
Kedves Karolina!Én nagyon nehezen tudok megváltozni, az eddigi életem egy katasztrófa. Lusta vagyok, akarat gyenge és semmi felelősségtudato...
-
Kedves Karolina Segítségét szeretném kérni. A problémám az lenne, hogy nem tudok társaságban beszélgetni mert hamar zavarba jövök. Már régó...
-
Tisztelt Karolina! Nem tudom mit kezdjek az életemmel. 19 éves vagyok, nem rég érettségiztem. Emelt szintű újságíróra járok, de sajnos kik...
-
Kedves Karolina! Egy aggódó keresztanya vagyok. A keresztlányom egy cigány ill. félcigány fiúval jár egy éve. Családunk soha nem szidta a ci...
-
Lassan 30 leszek és még mindig nem vagyok se férjnél, és gyerekem sincsen.Ez engem nagyon bánt, úgy érzem semmit nem tudtam megvalósítani az...