315. Nem tudom, hogy apám elfogadta-e melegségem?

Tisztelt Karolina! Régóta küszködök a saját hülyeségeimmel, amit elismerek, viszont egy pár dologra nem tudok rájönni, hogy miért van. Nagyvonalakban felvázolva a történetet. Körülbelül 14-15 éves koromban tisztázódhatott bennem az a tény, hogy tényleg meleg vagyok. Nagyon sokáig nem mertem elmondani szüleimnek, hogy ez a tényállás velem, de végül édesapám rájött, hogy ez a helyzet, ugyanis videókat talált a számítógépemen. Mikor szembesített a ténnyel, hogy ő tudja nagyon mérges lett és e szavakkal zárta le beszélgetésünket: "Elvágom a torkát annak, aki olyat tenne veled mint ott!" Hangsúlyoznám, hogy hirtelen haragból mondta ezt és nem komolyan gondolta. Nagyon sokáig csak köszönőviszonyba voltam vele, majdnem 3 évig. Ezek után kezdtem azt hinni, hogy elfogadta és újra elkezdtünk beszélgetni, segítettünk egymásnak és egyéb dolgok. Elhívtam egyik olyan ismerősömet is aki a mostani párkapcsolatom egyik felét teszi ki. Majd nemsokkal ez előtt megint elkezdte nekem mondogatni a haragunk alapjait, hogy neki sose lesz unokája tőlem, nem tudja ezt felfogni, de ugyanakkor elfogadja és szeretné, ha boldog lennék. Kérdésem a következő lenne: Elfogadta ezt a dolgot vagy sem? Reménykedhetek benne, hogy azt fogja előtérbe helyezni, hogy boldog legyek vagy inkább a saját gondolkodásához ragaszkodva a saját problémáit helyezi előtérbe ahelyett, hogy azzal törődne, hogy valakivel (legyen az lány vagy esetemben férfi) boldog vagyok? Meddig tűrjem még ezt? 
Tisztelettel: egy tanácstalan ember

Kedves Levélíró! Látom a szándékot apja részéről, hogy elfogadja az Ön melegségét, de tudnia kell, hogy a szülőknél ez nem egyszerű döntés kérdése, hanem le kell számolniuk korábbi elképzeléseikkel, fantáziáikkal (például az esküvőről, unokákról - bár elméletileg egyik sincs kizárva, de mégsem úgy lesz, ha lesz, ahogy elképzeli a szülő). Ez többlépcsős folyamat, többször le kell újra ülni beszélgetni. Adja meg ezt az időt neki! Önben talán már helyén van ez a kérdés, de apjának meglehet, más a tempója. Az sem kizárt, az elmúlt években eltemette magában a kérdést, azzal hitegetve magát, azért nem hall róla, mert ez csak tévedés, fellángolás volt. Most szembesült (ismét) a realitással. Rajta, és önmagán is azzal segít, ha jelzi, nyitott a beszélgetésre, ha esetleg kérdései lennének az apjának a melegséggel kapcsolatban. Elképesztő, hogy milyen tévinformációk élnek sokak fejében, akiknek az életéből kimaradt a homoszexualitás témája, és csak a médián keresztül tájékozódtak. Természetesen nem olyan intim kérdésekről kell beszélgetniük, ami csak az Ön magánügye, hanem általában a melegségről, illetve arról, mit jelent ez az Ön számára. Apja nagyon elkötelezett, hogy végig menjen az elfogadás útján, ez kiderül az idézett mondatokból, ugyanakkor még nem jár a végén (ez is kiderül). Önnek is el kell fogadni valamit: hogy ez időbe telik neki. Üdvözlettel: Cziglán Karolina