Kedves Karolina!
Úgy érzem végképp nem tudok meggyürkőzni a melegségemmel, amit nem titkolok,mégis patthelyzetben vagyok.
A történet:
15 évesen tudtam meg magamról,hogy meleg vagyok, de semmi nem történt szexuálisan. 16 évesen elvesztettem édesapámat, nem mertem anyám előtt felvállalni a helyzetet, aki ma már tudja, és nem vet meg mégis furcsa a helyzet.
Fiatalon megtagadva azt ami vagyok megnősültem, született a házasságomból 2 gyermek, a feleségem ( életem más nő sose volt )egy csinos normális nő, akit szeretek és mindig szeretni fogok. De hosszú évvekel ezelőtt megroppant a házasságom, én akkor lefeküdtem egy férfival.....Majd két komoly kapcsolatom alakult ki a házasságom mellett. Az egyik kapcsolattal együtt éltem több éven keresztül. Ő más városba lakott,hozzá költöztem, nős volt ő is az ő családja is egy másik városba élt. Mindketten gondoskodtunk a családunkról,haza jártunk látogatóba, és olykor a családjaink hozzánk egyszerre....Vagyis ismerték egymást. Sőt....
Szóval évek múltán kértem a barátom, hogy vállaljuk fel egymást a családjaink előtt, nem ment bele,így vége lett a kapcsolatunknak.Szét költöztünk.Én be jelentettem a válást, de feleségem nem hitte el a melegségemet. Így a mai napig nem váltunk el, de nem tudom őt boldoggá tenni, hisz évek óta nincs köztünk szexuálisan semmi...Én az új városba vettem lakást,most a feleségem is velem lakik. Sokszor veszekszünk. Anyám, és férje időközben betegek lettek napi szinten gondoskodom róluk, ebben a városban vettem nekik is lakást.
Így bele estem abba a kelepcébe, hogy megint mindenki körülöttem van a családom, ami nem baj, illetve csak annyira, hogy a saját boldogságom nem találom. Mindenkin segíteni akarok, és segítek is, senkit nem akarok bántani, azzal ami vagyok, higgye el nem vagyok rossz ember, de úgy érzem pont ezért nem tudok lépni a saját életembe.
Jól érzem? Mit változtassak? Lehet,hogy kemény depresszióba szenvedek, önmarcangolással hova vezet ez az életem?
Tudna nekem tanácsot adni?
Köszönöm...
Kedves Levélíró!
Összegzem: felesége nem hitte el, hogy meleg, ezért nem váltak el, sőt, hosszú különélés után újra összeköltöztek. Miközben volt egy időszak, mikor együtt élt egy férfivel, és rendszeresen meglátogatta Önt a családja. Higgye el, a felesége lelke mélyén pontosan tudja, hogy meleg, de mintha valamiért visszaléptek volna az időben, és cinkosságot vállaltak volna egymással, hogy valamiképp eltüntetik ezt a tényt. Ebben Ön is részt vett, hiszen, ha el akart volna válni, elvált volna, függetlenül attól, mit gondol a felesége.
Azt gondolom, nem szabad a család iránti felelősséget összekeverni saját maga megtagadásával. A két gyermek iránt felelős marad, függetlenül a szexuális orientációtól, de nem kell eljátszani a házasságot ahhoz, hogy gondoskodjon róluk, ami alatt nemcsak anyagi gondoskodást értek, hanem legfőképp azt, hogy apaként ott legyen az életükben. Még ha most sokféle szorongás meg is bénítja Önöket, hosszútávon mindenkinek az őszinteség az érdeke. Legfőképp Önnek, de a gyermekeknek és feleségének is. Rengeteg energiát igényel színházban élni.
Leveléből számomra nem derül ki, mi a fő oka annak, hogy belement az újbóli összeköltözésbe. A meleg élet folytatásától, újbóli párkereséstől, önfelvállalástól fél? Vagy attól, megromlik a gyerekekkel a kapcsolat? Vagy a feleséget nem akarja cserbenhagyni? Először rá kellene jönni, mi az, ami az Ön számára leginkább ijesztő abban az életben, amire lelke mélyén vágyna, és akkor lehet elkezdeni foglalkozni vele, megoldást keresve.
Üdvözlettel:
Cziglán Karolina
Jól érzem? Mit változtassak? Lehet,hogy kemény depresszióba szenvedek, önmarcangolással hova vezet ez az életem?
Tudna nekem tanácsot adni?
Köszönöm...
Kedves Levélíró!
Összegzem: felesége nem hitte el, hogy meleg, ezért nem váltak el, sőt, hosszú különélés után újra összeköltöztek. Miközben volt egy időszak, mikor együtt élt egy férfivel, és rendszeresen meglátogatta Önt a családja. Higgye el, a felesége lelke mélyén pontosan tudja, hogy meleg, de mintha valamiért visszaléptek volna az időben, és cinkosságot vállaltak volna egymással, hogy valamiképp eltüntetik ezt a tényt. Ebben Ön is részt vett, hiszen, ha el akart volna válni, elvált volna, függetlenül attól, mit gondol a felesége.
Azt gondolom, nem szabad a család iránti felelősséget összekeverni saját maga megtagadásával. A két gyermek iránt felelős marad, függetlenül a szexuális orientációtól, de nem kell eljátszani a házasságot ahhoz, hogy gondoskodjon róluk, ami alatt nemcsak anyagi gondoskodást értek, hanem legfőképp azt, hogy apaként ott legyen az életükben. Még ha most sokféle szorongás meg is bénítja Önöket, hosszútávon mindenkinek az őszinteség az érdeke. Legfőképp Önnek, de a gyermekeknek és feleségének is. Rengeteg energiát igényel színházban élni.
Leveléből számomra nem derül ki, mi a fő oka annak, hogy belement az újbóli összeköltözésbe. A meleg élet folytatásától, újbóli párkereséstől, önfelvállalástól fél? Vagy attól, megromlik a gyerekekkel a kapcsolat? Vagy a feleséget nem akarja cserbenhagyni? Először rá kellene jönni, mi az, ami az Ön számára leginkább ijesztő abban az életben, amire lelke mélyén vágyna, és akkor lehet elkezdeni foglalkozni vele, megoldást keresve.
Üdvözlettel:
Cziglán Karolina
