Kedves Karolina!
Egy kényes kérdésben szeretném a segítségét kérni. 45 éves, férjes nő vagyok, gyerekekkel. 25 éve vagyok házas, amivel alapvetően nincs bajom, csak emberileg egyre távolabb kerülünk egymástól. A problémám az, hogy ambivalens-szorongó és elkerülően kötődő vagyok, kb. egyforma arányban, sajnos. Ebből következően nagyon sok konfliktusom van saját magammal:) Míg egyfelől nagyon szeretném, ha szeretnének, és tartozzak valakihez, másfelől viszont - az elkerülően kötődő részem - szerint erre semmi szükség nincsen, remekül megvagyok egyedül is. Ennek eredménye az, hogy jelenleg, párhuzamosan, két szeretőm is van, mindegyikkel van valami bajom, egyik sem megfelelő számomra igazán, egyik sem azt adja, amit én szeretnék. Az elkerülően kötődő énem mindkettőt kirúgná, és nem is keresgélne mást helyettük, de az ambivalens énem ragaszkodik mindkettőhöz, még akkor is, ha nem vagyok boldog egyikkel sem. (mivel má! r volt elég házasságon kívűli kapcsolatom, tehát tapasztaltam egyet s mást, sajnos, még ők a legjobbak jelen körülményeim között... )
A kérdésem az volna, hogy hogyan tudnám összeegyeztetni magamban ezt a két kötődést, úgy hogy ne bolonduljak bele saját magamba? Hogyan tudnám "elnémítani" az ambivalens-szorongó énemet, és megszabadulni annak igényétől igényétől, hogy valaki szeressen, figyeljen rám, meghallgasson? Merthogy az elkerülően kötődő énemnek mindez nem igazán hiányzik. (kérem, azt a sablon szöveget ne írja, hogy a legjobb volna, ha visszatalálnék a férjemhez, meg menjünk el párterápiára, mert ezzel nem tudok mit kezdeni...)
Válaszát előre is nagyon köszönöm!
L.
Kedves Levélíró!
Ön úgy kezeli saját magát, mint egy pszichológiai elméletet. Ha én is ezen a nyelven válaszolnék, azt írnám, intellektualizál. Nem csoda, hogy nem tud dönteni, mi a helyes út az Ön számára, hiszen mintha nem érzékelné magát, a saját érzéseit, hanem kívülről, messzi távolból elemezné, akár egy idegen testet. Az életéről keveset tudtam meg, így abban nem tudok tanácsot adni, mit tegyen, ám az biztos, hogy nem lehet tartósan elhallgattatni az olyan természetes igényeit, hogy szeretetre, valahova tartozásra vágyik. Abban biztos vagyok, nem fog messzire jutni, ha ezt tűzi ki célul...
Cz. K.
