382. Nem szép dolog a nagyobb gyerekek kontójára vállalni még több gyereket

Kedves Karolina!

Egy komplikált családba házasodtam be. Páromnak 8 testvére van, 25 évestől a 6 évesig. Egyedül a férjem költözött el otthonról, saját életet akart kezdeni, de még így is haza kell adnia időről időre pénzt. Természetesen a többi kereső testvér még több pénzt ad le és egy ekkora családban, úgy hogy albérletben laknak, folytonos az anyagi probléma. Nekem kezdetektől megvolt erről a véleményem, hogy nem szép dolog a nagyobb gyerekek kontójára vállalni még több gyereket, de természetesen ennek sosem adtam hangot. Egészen mostanáig. Vita volt, ami nagyvonalakban a pénzről szólt, hogy ki mennyit ad haza, hogy a sógorom nem teheti meg azt, amit az én férjem igen. (Sógorom 25 éves, és semmit nem tud félretenni, nagyon messze van attól, hogy egyszer saját háza legyen, mi a férjemmel éppen erre gyűjtünk és nemrég vettünk egy használt autót.) Kikelve önmagamból elmondtam a véleményemet, hogy nem a testvérek gondja eltartani a többit, nem nekik kellene ezen vitatkozni, agyalni, és nem a férjemnek kell szégyellnie magát, amiért saját életet akart élni, hanem az szégyellje magát, aki 9 gyereket szült és nem bírja. Anyósom rettentően megsértődött és azt várja, hogy bocsánatot kérjek. Nem tudom, hogyan kérjek bocsánatot, hogyan kezeljek egy ilyen konfrontációt, attól félek, hogy csak tovább bántanám minden szavammal. A véleményem nem fog változni, ugyanakkor nem akarok családi viszályt sem. Hogyan legyek okos ebben a helyzetben, mi az, amivel nem rontom tovább a saját pozíciómat? Vagy ez ne legyen szempont? Egyrészt nem akarom, hogy egy életre meggyűlöljön az anyósom, másrészt pedig munkálkodik bennem az igazságérzet és az bizony még több keresetlen szóhoz vezet.
Válaszodat előre is köszönöm!
Gizi


Kedves Gizi!

Teljesen megértem az indulatát, és hogy szeretné, ha engednék szabadulni a férjét, és engednék, hogy ne a származási családjába fektesse a pénzét (energiáját, figyelmét), hanem az újba. Itt sokkal többről van szó, mint pénzről, arról van szó, elfogadják-e, hogy a férje felnőtt, egy új életszakasz kezdődik, amikor Ön, az Önnel alkotott egység az első, ez az elsődleges felelőssége, és minden egyéb, a testvérek esetleges segítése csak ez után jön. Ahogy a Biblia is utal rá, az ember elhagyja anyját, apját... Ez fontos pszichológiai igazságot fogalmaz meg, azt, hogy ahhoz, hogy az ember új családja működőképes legyen, egyértelműen tisztáznia kell, hova tartozik, és ki az első számára. Ez persze nem jelenti a kapcsolat megszakadását a szülőkkel, testvérekkel, de a sorrend legyen világos! Szép dolog, ha az ember támogatja azt a testvérét, aki erre még rászorul, de ezt aligha várhatja el egy szülő, mert ahogy írja is, az ő felelőssége gondoskodni gyermekeiről.

Szeretné rendezni a kapcsolatot anyósával, de nehéz, mert ugyanakkor nem szeretné meghazudtolni önmagát. Abból, amit mondott neki, úgy gondolom, ahhoz nyugodtan ragaszkodhat, hogy szeretnék a saját életüket élni, és szeretnék, ha ezt elfogadnák ők, a szülők is. Azt hiszem, nem ezen bántódott meg anyósa (még ha másképp is látja), hanem a másik felén, amivel tulajdonképpen azt fogalmazta meg, nem kellett volna ennyi gyereket vállalnia. Remélem, megérti, hogy anyósa számára ez nem elméleti kérdés, hanem ezzel az általa szeretett hús-vér gyerekek létjogosultságát vonja kétségbe. Emellett azt is érezhette, hogy értéktelennek tartja az ezzel kapcsolatos erőfeszítéseit.

Talán rosszul mérte fel anyósa, apósa, hogy hány gyereket tudnak eltartani, azonban akkor sem mondhatjuk, hogy mindaz, amit ezzel kapcsolatban tettek, ne lenne becsülendő: hogy anyósa megszülte őket, hogy mindent megtettek, ami erejükből futotta. Úgy gondolom, anyósa, apósa az Önök kis családjának határaiba lép be illetéktelenül, amikor anyagi támogatást várnak Önöktől. Azonban Ön is átlépett egy határt, mikor anyósa gyerekvállalási döntését kritizálta, és érthető, hogy ezen ő megbántódott. Ahogy ő nem mondhatja meg, Maguk mire költsék a pénzüket, Ön sem mondhatja meg, hány gyereket lett volna helyes vállalni.

Akkor fog rendeződni Önök között a viszony, ha Ön és férje higgadtan, nyugodtan és szeretettel tudják meghúzni a maguk családjának, egységének határait, és udvarias határozottsággal képviselni, hogy szeretnék Maguk eldönteni, hogy mire költik a pénzüket. Bármennyire is nem így gondolja anyósa, apósa, és akármilyen vehemenciával is közelednek, ha Önök biztosak az igazukban, és nem próbálnak vitázni, érvelni, nem háborodnak fel, csak szép nyugodtan közlik ezt, akkor kénytelenek lesznek ezt ők is elfogadni. Nem kell meggyőzni egymást, és ne várja, hogy anyósa az Ön szemével lássa a helyzetet. Higgye el, őt is a szeretet vezérli, a kisebb gyerekek érdekeire gondol. Ezért nem érdemes egymás legérzékenyebb pontjába beleszúrni. Tartsák magukat elhatározásukhoz, képviseljék nyugodtan, hiszen joguk van hozzá!

Üdvözlettel:
Cziglán Karolina