374. Nincs elegendő önbizalmam, inkább introvertált és szerény típus vagyok

Kedves Karolina!

Úgy érzem nem vagyok elég kitartó és céltudatos, képtelen vagyok dolgokat teljes erőbedobással végigcsinálni. Az egyik legjobb példa erre, és egyben a jelenlegi legnagyobb problémám, hogy egyszerűen képtelen vagyok leülni tanulni, szinte már fizikai fájdalmat érzek, pedig szeretem azt, amit tanulok. Régebben, az egyetem kezdetéig, elég volt az órákon odafigyelnem és kevés tanulás maradt otthonra. Viszont az egyetemen már nem, és a jegyeim is rosszabbak lettek.
A szakmai gyakorlat során sikerült bejutnom egy neves céghez, aminek elvégzése után a főnököm állandó állást ajánlott, és elfogadtam, mert nagyon tetszik ez a munka. Viszont a képzésem nem fejeződött be, és még kell egy szakdoga és záróvizsga, amikre a munka mellett és a kitartás hiányában nem készülök annyira, amennyire kellene. Pedig tudom, ha akarnám, meg tudnám csinálni. Ráadásul a szüleim és a munkahelyen is jó eredményeket várnak el tőlem tanulás terén is.
Azt hiszem az egészben közrejátszik az is, hogy nincs elegendő önbizalmam, inkább introvertált és szerény típus vagyok, illetve, hogy az édesapám pont hasonló problémákkal szenved, és mindig is nagyon hasonlítottam rá.
Előre is köszönöm a segítséget.
Hajnalka

Kedves Hajnalka!

Sok oka lehet, hogyha valakinek csökken a motivációja a tanulással kapcsolatban, de ha le akarnám szűkíteni: vagy nem vár olyan jó kimenetelt, jutalmat a jó eredménynek köszönhetően, ami lelkesítené (és amiért megérné az erőfeszítés), vagy fél a kudarctól. Az Ön levelében olyan célzások vannak, amik utóbbit sejtetik. Bár tegyük hozzá, az első opció is megjelenhet, hiszen már megkapta a jó állást, és előbb-utóbb be kell fejeznie a képzést, de azért már plusz jutalom nem fog járni, így ez talán kevésbé motiválja, mintha még a jövőben lehetne számítani egy jó munkára. De ami fontosabb: a szülei és a munkáltatója is jó eredményt vár, és úgy érzi, kevés az önbizalma, ettől szenved. Említ valamit, ami egyébként természetes, de lehet, hogy Önt megviselte, és ami miatt elbizonytalanodott a képességeiben: hogy korábban szinte magára ragadt az anyag, az egyetemen viszont ez megváltozott, romlottak a jegyei.

Ha valaki hallana a helyzetéről, talán azt kérdezné, vajon miért nem elég megerősítés, hogy már most kapott egy jó állást? Akkor nyilván valamit nagyon jól csinál! Gyanítom, hogy az történt Önnel, hogy ahelyett, hogy megnyugtatta volna ez a tény, inkább fél, nehogy kiderüljön, tévedett a munkaadója, mikor megbízott Önben.

Javaslom, próbálja meg a kettőt kissé szétválasztani: a munkáltatója nap, mint nap tapasztalta, milyen teljesítményt nyújt, neki ez számít, nem az ötös diploma. A szakdolgozati jegy és a diploma osztályzata nem írja felül az eddigi eredményeit, ami eddig sikerült az életében, nem tudja elvenni Öntől, nem ad értékítéletet Önről. Nem most fog kiderülni, ér-e valamit. Arról fog visszajelzést adni a szakdolgozat, hogy mennyi erőfeszítést tett az ügy érdekében. (Most a véletlen tényezőket tegyük zárójelbe, mint a vizsgáztató hangulata - ez persze mindig ott van, de arra úgysincs hatással, úgyhogy azt hagyjuk.) Tehát javaslom, ne misztifikálja túl ezt a dolgot: a szakdolgozat eredménye éppen arról szól, amiről: arról, hogyan sikerült a szakdolgozat. Nem arról, Ön értékes, értelmes-e, boldogul-e az életben stb. (Ki tudja, fantáziájában még mi minden társul ehhez.) Ha jó jegyet kap, az annak elismerése, hogy megdolgozott érte, ha gyengébbet, az azt jelenti, nem tett bele annyit - az sem tragédia.

És higgye el, sem a munkaadója, sem a szülei nem ennek alapján fognak véleményt formálni Önről. Ön se tegye saját magával kapcsolatban!

Üdvözlettel:
Cziglán Karolina