347. Miért van annyi a magányos, depressziós ember?

Tisztelt Karolina!

Miért van az, hogy a mai világban ( lehet, hogy ez az én meglátásom csak) annyi a magányos, depressziós ember? Sokan nem találják a helyüket, görcsölnek, és csak egy nagy üres űr az életük. Nem tudom régebben lehet másabb volt a helyzet, az is lehet, hogy ez a mai világ ilyen felszínes és sokakra ez hatással van, mert nem ehhez szoktak. Azért tettem föl ezt a kérdés, mert ez személyes ügy nekem is. Én is elég befordult lettem sokat görcsölök, sajnos nem vagyok boldog. Tudom, hogy nem lehet az ember mindig boldog, de nálam ez már zajlik egy ideje. Persze nem vagyok pánikbeteg, de nem is érzem felszabadultnak magam.Régebben másabb voltam. Tudtam élni igazán és nem aggódtam dolgokon.Tudom, hogy ezt a gondomat nem lehet levélben megoldani, de némi tanácsadás jól esne. Nem tudom, hogy köze van ennek a mai világhoz vagy sem? Egyáltalán van e alapja ennek a "mai világ" közhelynek ilyen szempontból?

Üdvözlettel,
Dávid


Kedves Dávid!

Sajnos a pontos forrásra nem emlékszem, csak az élmény maradt meg, hogy egyszer belebotlottam egy tizenkilencedik századi írásba, ami arról szólt, hogy a "mai világ" mennyivel rosszabb, mint amilyen régebben volt, az emberek már nem olyan erkölcsösek, önzőbbekké váltak stb. Szóról szóra azok a gondolatok szerepeltek ott, amiket ma is sokan hangoztatnak. És talán a nyolcadik században is ugyanezt mondhatták, talán időszámításunk előtt kétezer évvel is... Nekem gyanús ez a "bezzeg régen" jellegű gondolkodás, hiszen ilyenkor a valóságot hasonlítjuk össze a fantáziával, egy feltételezéssel. Gyakran tények szólnak az ellen, amit állítunk, például előszeretettel mondják sokan, hogy ma agresszívebbek az emberek, mint rég. Gondoljunk a középkori kínzóeszközökre, arra, hogyan változtak idővel a gyereknevelési elvek (ma is van, aki veri a gyereket, de azért sokkal kevésbé divat), arra, hogy egyre több helyen elutasítják a halálbüntetést. Persze, a mai világ is tele van erőszakkal, arra is sorolhatnánk a példákat, de ugyan, miből gondoljuk, hogy régen kevesebb volt? Ez csak példa arra, mennyire torzíthat, mikor a valóságot egy nem létező, romantikus elképzeléshez hasonlítjuk.

Azon tűnődtem, miközben megfogalmazza, leginkább az zavarja, hogy Maga nem boldog, nem felszabadult, mégis a világ dolgaival kezd - biztos van ennek oka. Mintha az Ön életében is lenne egy aranykor, egy bezzeg régen, és azon gondolkodna, ha az jobb volt, mitől. Nem tudom, hány éves, ez nem derül ki leveléből, de vajon nem a felnőtté válással függ-e ez össze: a régi világ nem az volt, amiben még sok mindent nem látott a valóságból, a mai világ pedig a felnőtt élet hideg valósága? És amikor felveti, mennyi a magányos, szorongó ember, amögött vajon nem az van-e, hogy szeretné tudni, Magának van-e esélye boldognak lenni? Ebben a világban, ami nem egészen olyan, mint képzelte, és ahol amúgy is kevés boldog embert lát maga körül.

Keveset tudok a konkrét élethelyzetéről, hogy mi okoz nehézséget, szenvedést a mindennapjaiban, ezért ennyit tudok írni válaszul. Ha mégis valamilyen irányt meg kéne jelölni, az éppen az lenne, hogy valahogy konkrétabbá tenni, mitől szenved. Ha erre nem egyszerű felelni, gondoljon arra, milyen helyzetek a legnehezebbek, és abból ki tud indulni, vajon ott mi az, ami megterheli. Kisebb problémán könnyebb dolgozni, mint általánosságban a boldogtalanságon.

Remélem, megtalálja a saját helyét ebben a mai világban is, ezt kívánom!

Üdvözlettel:
Cziglán Karolina