281. Kibírhatatlan anya tigrissé váltam - Miért zárkóztam be???

Kedves Karolina!

14 hónapja szültem kisfiam, első gyermek. A problémák a szülést követő második napon jelentkeztek. (A kórházban, ahol szültem 24 órás roaming van.) Fáradtság, kialvatlanság és a tej sem indult meg, a csecsemősöknek természetesnek vélt napokban. Úgy éreztem nem tudom megadni a picinek amire szüksége van. Ha esetleg pótlást (tápszert) kértem, úgy néztek rám a csecsemősök, mintha valami rosszat kérnék Közben már a kórházban is sok volt a látogatónk, hiába kértem a családtagokat, hogy ha lehetséges egyszerre jöjjenek ne felváltva, mert így nem tudok pihenni. A haza érkezésünk utáni első hétben jól voltam. 

Aztán, sajnos kibírhatatlan "anya tigrissé váltam". Nem szívesen adtam ki a kezemből kisfiam, még ha alig álltam is a lábamon a fáradtságtól. Sajnos közösségbe sem jártam igazán az első 8 hónapban. Pedig lehetőségem lett volna rá, baba-mama klub, baba masszázs tanfolyam stb. Így utólag már nagyon bánom, mert a picinek és Nekem is jót tett volna. Főként ami nyomaszt és az elmúlt néhány hétben a sírásig sodort, az, hogy úgy érzem az elmúlt pár hónapban nem tudok felidézni boldog perceket csak a rosszakra emlékszem. 

Párom családja nem látogatta/látogatja az otthonunkban a picit, elvárták/elvárják, hogy már pár hetes korától fogva mi vigyük, hozzá tenném itthon lakunk a szüleimmel, akiket konkrétan személyesen nem is ismernek (a párommal 4éve vagyunk együtt, 3éve költözött hozzánk; lehetőségünk egyenlőre nincs elköltözni). Szerencsére már többet találkozok anyukákkal és gyermekeikkel, séták során, játszótér, csivitelő foglalkozás. Az ismerőseim között egyre több újdonsült Anyuka van. Amikor látom Őket mennyire boldogak, mosolygósak, jó kedvűek, teljesen padlóra kerülök, hogy nekem ez miért nem ment. 

Miért nem csináltam jobban akkoriban a dolgokat, miért zárkóztam be???!!! Egyszerűen ezen a érzésen nem tudom túl tenni magam. Sokszor szeretném újra kezdeni és jobban csinálni. Mit tegyek? Hiába fordultak jobbra a dolgok és kezdek kibontakozni ezek a dolgok beárnyékolják a napjaim. Ehhez persze hozzá jön még, hogy a párom részéről nagyrészt senki nem kíváncsi a fiúnkra. Az első 2 hónapban heti rendszerességgel vittük a picit nagypapához, nagymamához, nagybácsihoz, keresztpapához, de belefáradtunk. Így az egyetlen nap a héten amit együtt tölthettünk nem volt teljes. A párom hétfőtől szombatig dolgozik kamionosként. Ebből kifolyólag nagyobb veszekedés és harag még nem volt, nem is szeretnék, de mégis rossz így. Mára már nem azzal foglalkozunk, hogy ki mikor látta utoljára, hanem azzal, hogy nekünk éppen mi a jó ilyen téren.
Köszönettel: Anikó

Kedves Anikó!
Még semmiről sem késett le, nem kell amiatt bánkódnia, miért nem kereste előbb mások társaságát! Elég, hogy most felismerte, jól esne ilyen-olyan programokra menni, más anyákkal találkozni. Azt gondolom, ha kicsit megnyugszik, az kisugárzásuk át fog ragadni Magára is, és hamarosan Önön fogják látni: milyen jól érzi magát a bőrében ez az anyuka!

Ami a kezdeti élményeket illeti: ha valaki azt meséli Önnek, neki milyen simán ment minden a szülés körül, nyugodtan gyanakodjon. Ahogy Popper Péter mondta: ha valaki sokat dicsekszik szexuális sikereivel, nyugodtan meg lehet tőle kérdezni: "és mondd csak, mióta küzdesz potenciazavarral"? Talán nem is véletlen, hogy ez a példa jutott eszembe: sokan, talán Ön is a nőiségük vizsgájának tartják, tudnak-e szoptatni, minden simán és flottul megy-e a gyermek körül, ahogy álmaikban elképzelik. Én azt gondolom, nem az az igazi nő, akinek minden könnyen megy, hanem, aki elfogadja sajátos adottságait, és sérülékenységét, esendőségét is méltósággal viselve érzi magát teljes embernek.

Mindent jól csinált, higgye el!
(Hogy a párja családja jön-e látogatóba, amiatt nem érdemes emésztenie magát: így legalább Önök dönthetik el, mennyit találkoznak - ha folyton jönni akarnának, az is válhatna terhessé.)

Sok minden kavarog a fejében a családdal, babával kapcsolatban: lehet, hogy érdemes lenne szakember segítségét kérni néhány tisztázó beszélgetéshez, hogy kiszellőzzön az a sok érzés, ami most feltornyosult Önben.

Üdvözlettel:
Cziglán Karolina