Kedves Karolina!
Én másfél év óta keresek munkalehetőséget! 25 éves munkatapasztalattal, köztisztviselőként, humánpolitikai jártassággal. Eddig naponta legalább 10 álláshirdetésre adtam be jelentkezésem.
Az álláshirdetések többsége csak azért kerül fel, hogy azt a látszatot keltse, hogy van álláslehetőség! Sok meghallgatáson alázzák meg a pályázót. Van ahol csoportosan "eresztik össze" a pályázókat, hogy beszélgessenek!
Úgy tüntetik fel, hogy a mi hibánk, hogy nincs állásunk! Egzisztencia hiányában már- már el is hisszük Önmagunkról, hogy mi vagyunk az alkalmatlanok, tehetetlenek, lúzerek..
Hány öngyilkosságot eredményez a családok ellehetetlenülése?
Én is egyedülállóként nevelem 2 egyetemista gyermekem és nemsokára a bank elviszi fejünk fölül a házat!!!
Tessék mondani, hogy lehet ezt lelkileg túlélni? ! Hogy ne váljon az emberből depressziós, alkoholista, láncdohányos stb.
Csoda, ha idegileg már nem bírják sokan, főként akiknek csak a gyerekük a hozzátartozójuk, mert már a szülők sem élnek. A barátok már rég nem tudnak az "ilyen lecsúszottakkal foglalkozni", mert inkább nem nézik a kínlódásukat, mert segíteni sem tudnak!
Adjon tanácsot, hogyan tartsam magamban a lelket!
Eszter
Kedves Eszter!
Érthető elkeseredettsége, hiszen részben külső körülmények miatt került kilátástalannak tűnő, kiszolgáltatott helyzetbe. Ami a munkakeresést illeti: előfordul, hogy az ember szorult helyzetben nem látja az összes lehetőségét reálisan, a stressz hatására beszűkült állapotba kerül, így az a segítség sem látható rögtön, ami pedig igénybe vehető. Ezt általánosságban írom, anélkül, hogy az Ön pontos körülményeit ismerném. Ebből egyetlen kitörés a kommunikálás minél több emberrel, baráttal. Igenis tudnak segíteni a barátok, és szívesen is teszik, ha nem egyoldalú panaszkodásból áll a "beszélgetés". Közhely, de igaz, hogy minden szituációban lehet találni valami pozitívumot. Aki ezt komolyan veszi, annak van segítség.
Önnek van miért küzdenie. Bizonyára plusz stresszként éli meg, hogy a gyermekekért (akik már nem is olyan kicsik, így kényszerhelyzet esetén ők is hozzájárulhatnak a kasszához) is felelős. Ugyanakkor mozgósítóereje is van ennek a ténynek - sokan elhagyják magukat ilyen helyzetben, és csak sodródnak az árral, Önnel ez nem fog megtörténni.
A biztonság az egyik legalapvetőbb emberi szükséglet, ha veszély kerül, az erős stresszt okoz. Kérdése tulajdonképpen arra irányul, hogyan lehet kibírni tartósan egy stresszhelyzetet. Ez olyan kérdés, amit sokat kutattak. A rövid stressz kimondottan egészséges, a tartós abban az esetben káros, ha az ember elfogadja, hogy nem tud ellen tenni, és már nem is próbálkozik. Ezt kell elkerülni! Ön ezt nagyon jól csinálja, amit az is mutat az aktív álláskeresés mellett, hogy írt nekem, ebből látszik, hogy igyekszik tenni magáért.
Az anyagiakon kívül nagy nehézség ebben a helyzetben, hogy az ember hasznavehetetlennek, feleslegesnek éli meg magát. Ahogy utalt is rá, a kudarcok kihatnak az ember önértékelésére. Ennek legjobb ellenszere a másokon (elnézést, hogy így mondom: a még nehezebb helyzetben lévőkön) való segítés. Látszólag őrültség, hogy akinek úgyis sok a gondja, még másokon is segítsen, de aki kipróbálja, megérti, miért javaslom.
Üdvözlettel:
Bujdosó Karolina
Az online kérdezz-felelek szolgáltatás ingyenes. A kérdező személyes adatait bizalmasan kezelem, és semmilyen további célra nem használom fel. Ha a beérkező kérdések száma meghaladja kapacitásomat, fenntartom a jogot a köztük való szelektálásra.
Leggyakrabban megtekintett kérdések:
-
Kedves Karolina! Gyűlölöm magam a természetemet, hogy tisztában vagyok vele mit kéne tennem hogy jobb legyen de egyszerűen képtelen vagyok r...
-
Kedves Karolina! Nekem egyszerűen egy olyan kérdésem volna, hogy hogyan kellene ismerkedni? Lehet, hogy furcsa, de 22 éves vagyok és még nem...
-
Tisztelt Pszichológus Asszony! Lányom decemberben lesz 17 éves. Körülbelül egy éve ismert meg interneten egy lányt akivel barátnők lettek, ...
-
Kedves Karolina! Először is köszönöm,hogy elolvassa a levelemet. Talán az is segít, ha csak kiírom magamból, ha pedig esetleg megoldást , va...
-
Kedves Pszichológus Asszony! 31 éves nő vagyok, 1 éves kisfiammal gyeden. Férjemmel 3 éve vagyunk házasok, 10 éve vagyunk egy pár. Most ju...
-
Kedves Karolina!Én nagyon nehezen tudok megváltozni, az eddigi életem egy katasztrófa. Lusta vagyok, akarat gyenge és semmi felelősségtudato...
-
Kedves Karolina Segítségét szeretném kérni. A problémám az lenne, hogy nem tudok társaságban beszélgetni mert hamar zavarba jövök. Már régó...
-
Tisztelt Karolina! Nem tudom mit kezdjek az életemmel. 19 éves vagyok, nem rég érettségiztem. Emelt szintű újságíróra járok, de sajnos kik...
-
Kedves Karolina! Egy aggódó keresztanya vagyok. A keresztlányom egy cigány ill. félcigány fiúval jár egy éve. Családunk soha nem szidta a ci...
-
Lassan 30 leszek és még mindig nem vagyok se férjnél, és gyerekem sincsen.Ez engem nagyon bánt, úgy érzem semmit nem tudtam megvalósítani az...