Az online kérdezz-felelek szolgáltatás ingyenes. A kérdező személyes adatait bizalmasan kezelem, és semmilyen további célra nem használom fel. Ha a beérkező kérdések száma meghaladja kapacitásomat, fenntartom a jogot a köztük való szelektálásra.

2010. november 27., szombat

51.

Kedves Karolina!

Én másfél év óta keresek munkalehetőséget! 25 éves munkatapasztalattal, köztisztviselőként, humánpolitikai jártassággal. Eddig naponta legalább 10 álláshirdetésre adtam be jelentkezésem.

Az álláshirdetések többsége csak azért kerül fel, hogy azt a látszatot keltse, hogy van álláslehetőség! Sok meghallgatáson alázzák meg a pályázót. Van ahol csoportosan "eresztik össze" a pályázókat, hogy beszélgessenek!

Úgy tüntetik fel, hogy a mi hibánk, hogy nincs állásunk! Egzisztencia hiányában már- már el is hisszük Önmagunkról, hogy mi vagyunk az alkalmatlanok, tehetetlenek, lúzerek..

Hány öngyilkosságot eredményez a családok ellehetetlenülése?
Én is egyedülállóként nevelem 2 egyetemista gyermekem és nemsokára a bank elviszi fejünk fölül a házat!!!

Tessék mondani, hogy lehet ezt lelkileg túlélni? ! Hogy ne váljon az emberből depressziós, alkoholista, láncdohányos stb.
Csoda, ha idegileg már nem bírják sokan, főként akiknek csak a gyerekük a hozzátartozójuk, mert már a szülők sem élnek. A barátok már rég nem tudnak az "ilyen lecsúszottakkal foglalkozni", mert inkább nem nézik a kínlódásukat, mert segíteni sem tudnak!

Adjon tanácsot, hogyan tartsam magamban a lelket!


Eszter


Kedves Eszter!

Érthető elkeseredettsége, hiszen részben külső körülmények miatt került kilátástalannak tűnő, kiszolgáltatott helyzetbe. Ami a munkakeresést illeti: előfordul, hogy az ember szorult helyzetben nem látja az összes lehetőségét reálisan, a stressz hatására beszűkült állapotba kerül, így az a segítség sem látható rögtön, ami pedig igénybe vehető. Ezt általánosságban írom, anélkül, hogy az Ön pontos körülményeit ismerném. Ebből egyetlen kitörés a kommunikálás minél több emberrel, baráttal. Igenis tudnak segíteni a barátok, és szívesen is teszik, ha nem egyoldalú panaszkodásból áll a "beszélgetés". Közhely, de igaz, hogy minden szituációban lehet találni valami pozitívumot. Aki ezt komolyan veszi, annak van segítség.
Önnek van miért küzdenie. Bizonyára plusz stresszként éli meg, hogy a gyermekekért (akik már nem is olyan kicsik, így kényszerhelyzet esetén ők is hozzájárulhatnak a kasszához) is felelős. Ugyanakkor mozgósítóereje is van ennek a ténynek - sokan elhagyják magukat ilyen helyzetben, és csak sodródnak az árral, Önnel ez nem fog megtörténni.

A biztonság az egyik legalapvetőbb emberi szükséglet, ha veszély kerül, az erős stresszt okoz. Kérdése tulajdonképpen arra irányul, hogyan lehet kibírni tartósan egy stresszhelyzetet. Ez olyan kérdés, amit sokat kutattak. A rövid stressz kimondottan egészséges, a tartós abban az esetben káros, ha az ember elfogadja, hogy nem tud ellen tenni, és már nem is próbálkozik. Ezt kell elkerülni! Ön ezt nagyon jól csinálja, amit az is mutat az aktív álláskeresés mellett, hogy írt nekem, ebből látszik, hogy igyekszik tenni magáért.

Az anyagiakon kívül nagy nehézség ebben a helyzetben, hogy az ember hasznavehetetlennek, feleslegesnek éli meg magát. Ahogy utalt is rá, a kudarcok kihatnak az ember önértékelésére. Ennek legjobb ellenszere a másokon (elnézést, hogy így mondom: a még nehezebb helyzetben lévőkön) való segítés. Látszólag őrültség, hogy akinek úgyis sok a gondja, még másokon is segítsen, de aki kipróbálja, megérti, miért javaslom.

Üdvözlettel:
Bujdosó Karolina

Leggyakrabban megtekintett kérdések: