Én egy olyan problémával fordulok Önhöz, hogy 3 év után 2 hónapja telefonon szó szerint kidobott a barátom, szinte azt sem mondta miért. Nagyon kikészültem, mert úgy éreztem ő lehet a jövendőbelim. Én 22 éves vagyok, ő 23 volt. Nagyon nagyot csalódtam benne, és mostanában képtelen vagyok bárkiben is megbízni. Az önbizalomhiányom szinte nulla, állandóan azzal foglalkozom, hogy biztos a kinézetem miatt szakított, mert nem vagyok elég szép stb.
Nem érzem jól magam a bőrömben. Sőt még, hogy fokozzam, megismerkedtem egy sráccal, aki nagyon kedvesnek és jó fejnek tűnt. Viszont mostanában lankadt irányomba az érdeklődése, amit szintén nem értek, hogy miért. Engem érdekelne a fiú, de ezt is akkora kudarcnak élem meg... Nem tudom összeszedni magam. Félek, hogy sose találom meg azt, aki hozzám való. Nem értem sokszor mi a baj velem, mert ezek után mindig magamban keresem a hibát. Az előző kapcsolatomban szinte mindent megtettem, hogy működjön a dolog, és sokkal több energiát fektettem bele, mint a párom. Lehet, hogy ez a baj?
A másik gondom, hogy 22 évesen úgy érzem ketyeg a biológiai órám. Ez normális? Annyira szeretnék már családot, hogy szinte fáj látnom, hogy másoknak már van babájuk. Szóval azt mondanám teljes káosz uralkodik bennem. Az új fiúval kapcsolatban pedig nem tudom, hogy ő érdekel-e valóban vagy csak szeretnék valakit magam mellé. Viszont tudom ki volt a volt barátnője és úgy érzem amellett a lány mellett labdába se rúghatok. Tudom ez nem normális, hogy ilyenekkel foglalkozom, de a saját önbizalomhiányomból fakad. Mit kellene tennem? Annyira rosszul érzem magam..
A választ előre is köszönöm
Üdvözlettel: Anikó
Kedves Anikó!
Abból, amit leír, azt hallom ki, eleve abból indul ki, Ön nem elég jó, ezért több erőfeszítést kell tennie egy kapcsolatban, mint a párjának. Mikor a befektetett energia ellenére szakítanak Magával, igazolva látja, hogy valóban nem volt elég jó a másiknak, lám, annyira, hogy bármennyire igyekezett, nem tudta megtartani őt.
Én úgy látom a helyzetet, ha egyenlő félként tekintett volna magára, előjel lehetett volna, hogy a partnere kevesebbet tesz a kapcsolatba - talán bele sem ment volna. Egy vélt hiányosságot akar kompenzálni, és éppen ez vezet szerencsétlen lépésekhez. (Például ahhoz, hogy hosszú időn át működtet egy egyenlőtlen kapcsolatot.)
Önmagában az életkora, és a két említett példa (a volt kapcsolat, és a jelenlegi ismerkedés) nem ad okot aggodalomra, hiszen normális, hogy az ember próbálkozik, mielőtt megtalálná a párját. Ám ha úgy érzi, mély meggyőződése, hogy nem elég szép, nem elég értékes ahhoz, hogy megtalálják egymást egy vonzó partnerrel, és kölcsönösségen alapuló kapcsolatot alakítsanak ki, önismereti munkát javaslok, kérje szakember segítségét!
A választ előre is köszönöm
Üdvözlettel: Anikó
Kedves Anikó!
Abból, amit leír, azt hallom ki, eleve abból indul ki, Ön nem elég jó, ezért több erőfeszítést kell tennie egy kapcsolatban, mint a párjának. Mikor a befektetett energia ellenére szakítanak Magával, igazolva látja, hogy valóban nem volt elég jó a másiknak, lám, annyira, hogy bármennyire igyekezett, nem tudta megtartani őt.
Én úgy látom a helyzetet, ha egyenlő félként tekintett volna magára, előjel lehetett volna, hogy a partnere kevesebbet tesz a kapcsolatba - talán bele sem ment volna. Egy vélt hiányosságot akar kompenzálni, és éppen ez vezet szerencsétlen lépésekhez. (Például ahhoz, hogy hosszú időn át működtet egy egyenlőtlen kapcsolatot.)
Önmagában az életkora, és a két említett példa (a volt kapcsolat, és a jelenlegi ismerkedés) nem ad okot aggodalomra, hiszen normális, hogy az ember próbálkozik, mielőtt megtalálná a párját. Ám ha úgy érzi, mély meggyőződése, hogy nem elég szép, nem elég értékes ahhoz, hogy megtalálják egymást egy vonzó partnerrel, és kölcsönösségen alapuló kapcsolatot alakítsanak ki, önismereti munkát javaslok, kérje szakember segítségét!
A babakérdésről azt gondolom, nem feltétlenül a biológiai óra ketyegéséről van szó, hanem arról, azzal is kínozza magát, hogy összehasonlítja magát olyanokkal, akik már túl vannak a családalapításon, akik már nem a párkeresés szakaszában vannak, amiből olyan szívesen kilépne már.
A telefonon való szakítás bizonyára megrázó élmény volt, bárkinek az lett volna többéves kapcsolat után, adjon időt magának, hogy feldolgozza!
Cz. K.
A telefonon való szakítás bizonyára megrázó élmény volt, bárkinek az lett volna többéves kapcsolat után, adjon időt magának, hogy feldolgozza!
Cz. K.
