29 éves vagyok, 7 éve élek házasságban a férjemmel, kívülről álompárnak tűnünk, van 2 kislányunk (5 és 2 évesek). Az első terhességem 6 éve korai vetéléssel fejeződött be épp Karácsonykor. Azóta nekem minden ádvent egy mélyrepülés lelkileg. Most különösen, mivel megint gyermeket várok, és úgy félek, hogy a vetélés megismétlődhet. Ez persze nem katasztrófahelyzet, de mégis nagy fájdalom és gyász. Ez az energiám nagy részét elveszi, és türelmetlen vagyok a gyerekekkel, kiabálok velük, már pofon is csattant, ettől meg olyan lelkiismeret furdalásom van, hogy elbizonytalanodok az anyaságomban. A férjemre is kivetítem időnként a problémámat, amikor nincs kedve meghallgatni, teljesen elkeseredek, kilátástalannak érzem a helyzetemet, és eszköztelennek érzem magam abban, hogy megértse, hogy nekem valóságos problémám van, és nem hisztizek.
A férjem és köztem a feszültség abból adódóan is hirtelen megnőtt, hogy a terhességem kapcsán a szexuális vágyam minimálisra csökkent, ő meg ezt maximálisan tiszteletben tartja, ezért inkább nem is kezdeményez, ami a feleségi mívoltomban bizonytalanít el, és lelkiismeret furdalásom van. Ettől meg lehet szabadulni könnyű szerrel? A célom az lenne, hogy egy szeretetteljes, harmónikus családi légkör alakuljon ki újra, de ez olyan nehéznek tűnik, nem tudom, hogy hol kezdjem, és hogyan. Sajnos anyagilag olyan helyzetben vagyunk, hogy ki vagyunk centizve a hónap végére, ezért is köszönöm ezt a lehetőséget, és boldog ünnepeket,
Kati
Kedves Katalin!
Ha a hat éve történt vetélés aktívan meghatározza napjait, fontosnak tartom, hogy segítséghez forduljon ennek feldolgozásához, mert valamilyen elakadás történt, ami úgy tűnik, egyedül nem megoldható. Egy nő számára nehéz, és bizonyos mértékig magányos gyász a vetélés - bármennyire is empatikus a párja, bármennyire is vágyott a babára, abban mégsem tudnak osztozni, hogy a nő testében indult el az élet, számára sokkal közvetlenebb, húsba vágó élmény a vetélés. Sokat segíthet a megértő környezet, de éppen ugyanazt senki sem érzi, amit a nő. Ezt nehéz elfogadni, olykor ez is nehezítheti a gyász lezajlását, különösen, ha emiatt neheztel férjére, és bizonyos értelemben direkt nem engedi el a történteket. De nem ez az egyetlen ok, ami miatt elakadhatott: gyakori, hogyha valami miatt bűntudatot érez a gyászoló, akkor sem tud lezajlani a folyamat. Ezek lehetnek tudattalan, nem teljesen racionális önvádlások azzal kapcsolatban, hogy nem tudta megtartani a babát. Amíg segítséghez nem jut, a legjobb, amit tehet, hogy igyekszik nem elnyomni érzéseit, hanem -különösen, mikor nyugodt percei vannak, egyedül van- átéli azokat, még ha fájdalmasak is. Bármi felmerül, harag, szomorúság, bűntudat, stb., élje át, engedje, hogy teljes valójában megjelenjen. Ha ez meg tud történni, már közelebb van az elengedéshez.
Cz. K.
Kati
Kedves Katalin!
Ha a hat éve történt vetélés aktívan meghatározza napjait, fontosnak tartom, hogy segítséghez forduljon ennek feldolgozásához, mert valamilyen elakadás történt, ami úgy tűnik, egyedül nem megoldható. Egy nő számára nehéz, és bizonyos mértékig magányos gyász a vetélés - bármennyire is empatikus a párja, bármennyire is vágyott a babára, abban mégsem tudnak osztozni, hogy a nő testében indult el az élet, számára sokkal közvetlenebb, húsba vágó élmény a vetélés. Sokat segíthet a megértő környezet, de éppen ugyanazt senki sem érzi, amit a nő. Ezt nehéz elfogadni, olykor ez is nehezítheti a gyász lezajlását, különösen, ha emiatt neheztel férjére, és bizonyos értelemben direkt nem engedi el a történteket. De nem ez az egyetlen ok, ami miatt elakadhatott: gyakori, hogyha valami miatt bűntudatot érez a gyászoló, akkor sem tud lezajlani a folyamat. Ezek lehetnek tudattalan, nem teljesen racionális önvádlások azzal kapcsolatban, hogy nem tudta megtartani a babát. Amíg segítséghez nem jut, a legjobb, amit tehet, hogy igyekszik nem elnyomni érzéseit, hanem -különösen, mikor nyugodt percei vannak, egyedül van- átéli azokat, még ha fájdalmasak is. Bármi felmerül, harag, szomorúság, bűntudat, stb., élje át, engedje, hogy teljes valójában megjelenjen. Ha ez meg tud történni, már közelebb van az elengedéshez.
Cz. K.
