Tisztelt Karolina!
17 éves,kamasz vagyok.A problémám az,hogy nem találom a helyem,néha beteges gondolatok,álmatlanság,rémálmok,fejfájás,gyengeség kínoz.Már öngyilkosságon is gondolkoztam(elvetem a gyenge embereket,így hát kizártam a lehetőséget).Szerintem ennek köze lehet a lelki állapotomhoz.A korosztályommal,osztálytársaimmal nem jövök ki túl jól,kevés barátom van.Régen ez nem így volt,őszintén egyre jobban kezdek eltávolodni az emberektől.Régen teljesen vidám,befogadott személyiség voltam,a lányokkal sem voltak soha problémáim,sportolok és rengeteg dolgot csinálok csak,hogy elűzhessem a negatív gondolataim.(Rendes családban nőttem fel).Régen sok probléma volt velem az iskolában,mára semmi probléma nincs,új osztályom van,de úgy érzem ez a depresszív állapot felerősödik bennem és teljesen felemészt.Dohányzom és mást is fogyasztottam hogy enyhítsem "fájdalmaim" de semmi nem használ.A segítségét szeretném kérni,hogy mi lehet a baj és mit tegyek,hogy újra a régi lehessek?Magányosnak érzem magam,de ugyanakkor csak nagyon kevés ember közeledését tudom elfogadni,borzasztóan lobbanékony vagyok és nehezen tűröm az "ostobább" embereket,sokszor stresszes vagyok és percek alatt képes vagyok teljes hangulat változáson átesni.Várom válaszát,nagy szükségem lenne a segítségére.
Előre is köszönöm.
Egy kamasz
Mr Anonim
Kedves Mr Anonim!
Őszintén szólva nem fogom tudni megmondani a levél alapján, hogy mi a probléma forrása, mert csak a "végeredmény" olvasható ki, az titok maradt előttem, mi volt ennek a folyamata, mi változott meg Önben, vagy éppen Maga körül. Egy biztos: érzékeny, kritikus (jó értelemben!) személyiség lehet, aki mélyebben éli meg a kamaszkorral járó viharokat. Örülök, hogy azt írja, rendes családból származik, mert ebből feltételezem, talán nincsenek komoly konfliktusok otthon, de mégis, kevéssé derül ki számomra, milyen ez a család: jó otthon a légkör, jó hazamenni, érzi, hogy biztatják, büszkék magára? Ezek is fontosak, még akkor is, ha ez az időszak éppen a szülőktől való eltávolodás időszaka - de akkor nem ijesztő a távolodás, ha az ember biztos az otthoni bázis megrendíthetetlenségében. Ezt gondolatébresztőnek szánom: gondolja át, az otthoni viszonyokkal elégedett-e, és ha nem teljesen, vajon melyik szülővel lenne könnyebb beszélni erről. Ők látják, hogy nehéz magának? Tudnak segíteni? Előfordulhat, hogy magának kell segítenie nekik, hogy tudjanak segíteni.
Én a legfontosabbnak az emberi kapcsolatokat látom, a barátságokat. Azt írja, nincs baj az osztállyal, mégis elszigetelte magát, és magányos. Nekem ez kissé ellentmondásos, illetve hiányzik valami a képből: ha szimpatikusak, vajon miért nem barátkozik velük? A lobbanékonysága miatt? Mert nem bírja az ostobaságot? Talán lenne, aki elfogadja lobbanékonyságával együtt, és biztosan nem mindenki ostoba. Azt gondolom, a kiút arrafelé vezet, hogy feléjük nyisson, akár kissé "erőltetve" is, mármint saját magán erőt véve, hogyha épp könnyebb útnak is látszik passzivitásba burkolózni, mégis tegyen lépéseket, hogy közelebb kerüljön másokhoz. Később majd nem kell erőltetni, hiszen biztos érik pozitív tapasztalatok, és onnantól kedve is lesz keresni a rokonszenvesek társaságát. A sport jó, de nehéz úgy elűzni a negatív gondolatokat, ha az ember csak magában őrlődik. Néha ki kell szellőztetni a gondolatokat, érzéseket, ami csak emberi kapcsolatokon keresztül, beszélgetéssel működik.
Kitartást kívánok mindehhez!
Üdvözlettel:
Cziglán Karolina
Az online kérdezz-felelek szolgáltatás ingyenes. A kérdező személyes adatait bizalmasan kezelem, és semmilyen további célra nem használom fel. Ha a beérkező kérdések száma meghaladja kapacitásomat, fenntartom a jogot a köztük való szelektálásra.
2013. október 28., hétfő
335. Egyre jobban kezdek eltávolodni az emberektől.
Címkék:
elfogadás,
magány,
pszichológia,
pszichológiai tanácsadás,
pszichológus
Leggyakrabban megtekintett kérdések:
-
Kedves Karolina! Gyűlölöm magam a természetemet, hogy tisztában vagyok vele mit kéne tennem hogy jobb legyen de egyszerűen képtelen vagyok r...
-
Kedves Karolina! Nekem egyszerűen egy olyan kérdésem volna, hogy hogyan kellene ismerkedni? Lehet, hogy furcsa, de 22 éves vagyok és még nem...
-
Tisztelt Pszichológus Asszony! Lányom decemberben lesz 17 éves. Körülbelül egy éve ismert meg interneten egy lányt akivel barátnők lettek, ...
-
Kedves Pszichológus Asszony! 31 éves nő vagyok, 1 éves kisfiammal gyeden. Férjemmel 3 éve vagyunk házasok, 10 éve vagyunk egy pár. Most ju...
-
Kedves Karolina! Először is köszönöm,hogy elolvassa a levelemet. Talán az is segít, ha csak kiírom magamból, ha pedig esetleg megoldást , va...
-
Kedves Karolina!Én nagyon nehezen tudok megváltozni, az eddigi életem egy katasztrófa. Lusta vagyok, akarat gyenge és semmi felelősségtudato...
-
Kedves Karolina Segítségét szeretném kérni. A problémám az lenne, hogy nem tudok társaságban beszélgetni mert hamar zavarba jövök. Már régó...
-
Tisztelt Karolina! Nem tudom mit kezdjek az életemmel. 19 éves vagyok, nem rég érettségiztem. Emelt szintű újságíróra járok, de sajnos kik...
-
Kedves Karolina! Egy aggódó keresztanya vagyok. A keresztlányom egy cigány ill. félcigány fiúval jár egy éve. Családunk soha nem szidta a ci...
-
Lassan 30 leszek és még mindig nem vagyok se férjnél, és gyerekem sincsen.Ez engem nagyon bánt, úgy érzem semmit nem tudtam megvalósítani az...