34 éves nő vagyok, házasság előtt állok. A párommal nagyon szeretjük egymást, boldogok vagyunk.
A gondom a következő:
Nem akarok gyereket! Ez a vőlegényemnek végülis nem gond, hiszen neki van mar egy 12 éves kislánya és így neki "mindegy", hogy lesz-e közös gyerekünk, rám bízza a döntést.
Nagyon frusztrál ez a helyzet, hiszen szeretem a gyerekeket, pedagógus is a szakmám... viszont elrettentéssel gondolok arra, hogy egy lény bennem fejlődjön. Szégyellem magam emiatt, hogy így érzek.
A szüleim mar nagyon szeretnének (kislány) unokát (fiú mar van a családban), főleg apukám. Minden ismerősöm azzal nyaggat, hogy mikor lesz mar baba? A legtöbb barátnőm mar szült, igaz sokan 30 felett.
Az a helyzet, hogy en sem értem meg önmagamat, hogy miért nem akarok Anya lenni?
Sajnos volt egy abortuszom 24 eves koromban, meg nagyon korán, 4 hetesen. Sajnos akkor sem fordult meg a fejemben egyáltalán, hogy megtartsam, nagyon nem akartam :(( Igaz, az akkori párommal nem volt jó a kapcsolatunk, de mar nem vagyok benne biztos, hogy ezért döntöttem így...
Ami talán meg érdekes, hogy a mi családunkban rengeteg férfi es no is van egyaránt, akik nem is házasodtak meg, de ha mégis, akkor sem született gyerekük. Van 2 nagynéném is, akik szinten gyerektelenek, mindketten mar 70-en felül, nagyon jófejek, gyerekkorom óta szoros a kapcsolatom velük. Talán velük - főleg az egyikkel - közvetlenebb volt a kapcsolatom, mint Anyukámmal. Lehet, hogy ezek a dolgok is befolyásoltak a személyiségemet?
Azt szeretnem megkérdezni, hogy hogyan tudnék "akarni, szeretni" gyereket vállalni? Nagyon nyomaszt a dolog, hiszen minden nő akar gyereket szülni, en miért nem érzek így??? Meg lehet-e az érzéseimet változtatni?
Adoptációt el tudnék képzelni, csak sajnos erről a párom nem akar hallani.
Válaszát előre is köszönöm: Ági
Kedves Ágnes!
Megnyugtatom, nem minden nő akar gyereket, és szabad nem akarni. Más kérdés, hogy milyen nyomás érkezik Önre (és a hasonlóan gondolkodó nőkre) szülőktől, a társadalomból, de hát az ember nem nekik szül. Gyermek nélkül is teljes értékű ember, nem beszélve arról, hogy alkotni, továbbadni nemcsak ilyen módon lehet, hanem ezer más lehetőség van rá.
Az azonban, hogy felmerül az örökbefogadás, azt is felveti, hogy bizonyos része mégis szeretne gyermeket, azonban szorong a terhesség, szülés miatt.
Legyen önmagával őszinte, és cselekedjen aszerint. Ha nem vágyik gyermekre, örüljön, hogy talált egy megfelelő partnert, aki szintén nem ragaszkodik hozzá, és éljenek boldogan együtt. A szülei pedig majd kénytelenek lesznek beérni a már meglévő unokával (egyébként sem biztos, hogy a kívánt neműt szülné meg... ez nem lehet szempont.)
Üdvözlettel:
Bujdosó Karolina
