Nem is tudom hol kezdjem.Talán ott,hogy úgy érzem 18 éves korom óta megátkoztak.Mióta betöltöttem a "felnőtt kort"szinte a magánéletem katasztrófa.A párkapcsolataim sorra mennek tönkre,és az a legrosszabb hogy tudom miattam. Túl sok mindent viselek el,túl sok mindent nyelek le. Túlságosan ragaszkodó vagyok,mert mindig attól félek egyedül maradok,ezért elviselek mindenféle megalázást és bántalmazást. Ilyenkor jön a költői kérdés hogy:miért?..Igazából most tavaly pont egy ilyen hibába estem bele. Belezúgtam egy nálam 9 évvel idősebb férfiba,és azt hittem vele másabb lesz.Fél éven keresztül csak ki használt,elhitette velem hogy ő akar engem,és megalázott.Idén január 20.-án megtudtam hogy terhes vagyok tőle.
Mikor elmondtam neki,nem éppen örömmel fogadta de azt mondta hogy ő szeretné.Én mindent rendben találtam,szépen fejlődött a kicsi is.Beléptem a bizonyos harmadik hónapba,mikor közölte velem,hogy vettessem el a gyereket,ő nem szeretné.Sőt felejtsem is el, mert ő kibékült az exével és szeretné normálisan újra kezdeni vele. Mikor én közöltem vele hogy én meg akarom tartani,elindult a fenyegetőzés,így nem volt mit tennem..gyenge voltam és február végén elmentem az abortuszra.
Borzalmas érzés volt,amit nagyon sokan nem értenek meg. Mindenki elvárja hogy legyek most is olyan mint régen(mindig mosolygós) de valami megváltozott..már nem tudok olyan lenni. Jelen pillanatban a helyes utamat se tudom. Azt se tudom mit csináljak magammal,mármint hogy jobb lenne ha elmennék egy másik közegbe,vagy vágjak bele egy új kapcsolatba. Maradjak egyedül?..Egyszerűen össze vagyok zavarodva,és nem nagyon látok ki utat. Nem tudom mit tegyek..
Kedves Kitti!
Úgy gondolom, az már nagy dolog, hogy látja a felelősségét a párkapcsolataiban, és képes azt mondani, tudja, hogy nem véletlenül mentek tönkre ezek a kapcsolatok, hanem magának (is) szerepe van ebben. Ez esély arra, hogy változtasson. Csakhogy a változáshoz mélyebben meg kellene érteni, mi történik ilyenkor magával. Tudja, hogy túl sokat nyel, mert fél a kapcsolat elvesztésétől. Ez jó kiindulópont, de ezen még nehéz változtatni, hiszen ahogy Ön is írja: oka van a túlzott alárendelődésének. Annak megválaszolásához, hogy vajon miért fél ennyire attól, hogy elveszíti a másikat, miért nem hisz benne, hogy meg tudja őt tartani, komolyabb önismereti munkára lenne szükség szakember segítségével. Azt gondolom, a megoldás most nem egy új párkapcsolat, hiszen az eddigiek feldolgozása, megértése nélkül nincs rá garancia, hogy nem ugyanaz fog történni, mint eddig. Inkább adjon magának egy kis időt, hogy megértse saját magát, és a magzat elvesztésének feldolgozásához is.
Üdvözlettel:
Cziglán Karolina
Kedves Kitti!
Úgy gondolom, az már nagy dolog, hogy látja a felelősségét a párkapcsolataiban, és képes azt mondani, tudja, hogy nem véletlenül mentek tönkre ezek a kapcsolatok, hanem magának (is) szerepe van ebben. Ez esély arra, hogy változtasson. Csakhogy a változáshoz mélyebben meg kellene érteni, mi történik ilyenkor magával. Tudja, hogy túl sokat nyel, mert fél a kapcsolat elvesztésétől. Ez jó kiindulópont, de ezen még nehéz változtatni, hiszen ahogy Ön is írja: oka van a túlzott alárendelődésének. Annak megválaszolásához, hogy vajon miért fél ennyire attól, hogy elveszíti a másikat, miért nem hisz benne, hogy meg tudja őt tartani, komolyabb önismereti munkára lenne szükség szakember segítségével. Azt gondolom, a megoldás most nem egy új párkapcsolat, hiszen az eddigiek feldolgozása, megértése nélkül nincs rá garancia, hogy nem ugyanaz fog történni, mint eddig. Inkább adjon magának egy kis időt, hogy megértse saját magát, és a magzat elvesztésének feldolgozásához is.
Üdvözlettel:
Cziglán Karolina
