Az online kérdezz-felelek szolgáltatás ingyenes. A kérdező személyes adatait bizalmasan kezelem, és semmilyen további célra nem használom fel. Ha a beérkező kérdések száma meghaladja kapacitásomat, fenntartom a jogot a köztük való szelektálásra.

2015. november 26., csütörtök

370. Hirtelen megcsókoltam, erre zavarba jött

Üdvözlöm!

Egy elég kínos kérdéssel fordulok Önhöz. 18 éves lány vagyok és szombat este volt egy randim, ha annak nevezhető. Pár hete beszélgetek egy férfival 23 éves, és elhívott moziba. Minden teljesen jól ment, illedelmes és kedves volt. Mindig tudtunk beszélgetni, nem volt az a hírhedt "kínos" csend. Az érzéseiről nemigazán tud beszélgetni, mert ahányszor felhozódott valami ilyesmi, kerülte a témát. Úgy érzem, elég zárkózott e téren... De viszont, amikor jöttünk haza ugyanúgy elköszöntünk egymástól, mint két jó barát... Aztán hirtelen megcsókoltam és annyira zavarba volt. Nem keresett, nem is írt még egy szót sem, az elmúlt pár napban. Nagyon "beégtem"? (Nem volt még komoly kapcsolata, sem pedig barátnője sem ahogy érzem...)


Heni


Kedves Heni!

Lehet, hogy a fiút ugyanúgy ez a kérdés foglalkoztatja most saját magával kapcsolatban: vajon beégett-e. Szerintem egyikük sem, csak nem volt meg az összhang. Úgy érzem leveléből -és talán igaza van, ezt a távolból nem tudom megítélni-, hogy a fiú zárkózottságát nem az érdeklődés hiányának tulajdonította, hanem szorongásnak, zavarnak. Talán azért csókolta meg, mert feltételezte, ő is megtenné szívesen, csak nem meri. Nem tudjuk, mi játszódott le benne, de az is szerepel a lehetőségek között, hogy nem érezte úgy, hogy Önök között kialakulhatna valami több, egy kapcsolat, ezért nem kezdeményezett, és ezért volt zárkózott.

Azt javaslom, abból a szempontból ne tulajdonítson túl nagy jelentőséget az eseménynek, hogy "beégett-e": nem történt semmi tragédia. Ez az este talán jó tapasztalat a későbbiekhez: tulajdonképpen mindegy, hogy a másiknál a félénkség vagy az érdeklődés hiánya okozza-e a zárkózottságot, mindkét esetben az lehet a jó stratégia, ha nem rohan előre, hanem megadja neki a lehetőséget, hogy a saját tempójában haladhasson. Azt nem gondolom, hogy a 21. században egy nő ne kezdeményezhetne, de bárki is az, aki nyit a másik felé, fontos, hogy csak egy lépéssel menjen előre, és figyelje meg, a másik követi-e. Úgy gondolom, az Ön részéről ez a lépés az volt, hogy próbált vele személyesebb, érzelmibb kérdésekről beszélgetni. Ha ő erre nem harap rá, érdemes megállni. De lehet lépni a szexualitás terén is, de akkor is egyszerre csak kicsit, például szavakban tenni valamilyen flörtölős megjegyzést. Ha a másik veszi a lapot, akkor elindulnak ezen az úton, ha nem, akkor nem. Ön ugrott egyet jópár lépést kihagyva, és talán azt lenne érdemes megérteni, vajon miért. Miért érezte, hogy erre van szükség, hogy ezt várják magától (ha így érezte), vagy hogy ez fog működni? Esetleg megerősítést szeretett volna, vagy azt lett volna nehéz elviselni, hogyha nincs folytatása ennek a randinak? Ezeknek a kérdéseknek a megválaszolása inkább az önmaga megértése szempontjából fontos, nem a konkrét fiú, és ügy szempontjából. Ha megérti magát, miért tett így, talán könnyebb is lesz elfogadnia, és nem fog őrlődni amiatt, hogy beégett-e.

Üdvözlettel:
Cziglán Karolina

Leggyakrabban megtekintett kérdések: