A lányom végzős középiskolás, de bukdácsol, egyszeri év ismétlés után sem változik semmi a hozzá állásában, nem tanul a saját hibájából .Semmivel nem vagyunk rá hatással. Arra gondoltam, nem megyek el a szalagavatójára, ha megbukik megint félévkor. Elmondtam neki is, hogy szerintem ez az esemény a sikeres 4 év megkoronázása, nem tudok ünnepelni ha megint kérdéses teljesítménye. Kérdésem, többet ártok vele ha nem megyek el a szalagavatóra? Hogy kellene helyesen felfognom a lányom hozzáállását? Én csak azt látom, hogy nem teljesíti a kötelezettségét még 3-asra sem.
Köszönöm előre is a válaszát!
Anna
Kedves Anna!
Nem javaslom, hogy kihagyja a szalagavatót (azt sem, hogy ezzel fenyegetőzzön), ez talán helyrehozhatatlan sérelem lenne kapcsolatukban, és megbánná később a döntését. A tanulás valóban fontos, de annyira, hogy megmérgezze a kapcsolatukat? Valamikor át kell adnia a felelősséget nagylányának, tulajdonképpen sokkal korábban, fokozatosan kellett volna, és hagyni, tanuljon úgy, ahogy tanul, és vállalja ő a következményeket. A szülő-gyerek kapcsolatot pedig ne kérdőjelezze meg a bukás vagy bármilyen jegy! Ha egy fontos, szimbolikus eseményre direkt nem megy el, az olyan, mintha egy kicsit azt mondaná, maga nem az anyja, ő nem a lánya. Hiszen az anyák ott vannak lányuk szalagavatóján, akár jó tanuló volt, akár rossz. Nem beszélve arról, hogy szalagavató akkor lesz, ha lánya befejezi az iskolát, azaz így vagy úgy, de teljesíti a követelményeket. Lehet, hogy éppen csak, de ha neki az elég, akkor egyelőre ezt kell elfogadni (remélve, hogy később lendületet kap). Bizonyára lesznek még más döntései is lányának, ami eltér az Ön értékrendjétől, erre érdemes felkészülni.
Gyermeke még észbe kaphat, és ha plusz erőfeszítéssel is, de korrigálhatja a mostani eredményeket. A szülő-gyermek kapcsolat sérülése viszont sokkal nehezebben gyógyítható. Mit gondol, hogy érezte magát lánya, mikor bejelentette, talán el sem megy a szalagavatóra? Én azt hiszem, nagyon magányosan, mint akit elhagynak. Lehet, hogy ő sem érti, miért nem szedi össze magát, talán ő sem így szeretné, nem tudom, mi van ennek a hátterében. De bármi is az oka, aligha fog a helyzeten segíteni, ha eltávolodnak egymástól. Értékelje, amit lehet, drukkoljon neki, de hagyja, hogy ő szenvedje el a következményeket, bármilyen nehéz is ez most Önnek anyaként. És ne hagyja, hogy az osztályzatok fontosabbakká váljanak, mint a kapcsolatuk!
Üdvözlettel:
Cziglán Karolina
Kedves Anna!
Nem javaslom, hogy kihagyja a szalagavatót (azt sem, hogy ezzel fenyegetőzzön), ez talán helyrehozhatatlan sérelem lenne kapcsolatukban, és megbánná később a döntését. A tanulás valóban fontos, de annyira, hogy megmérgezze a kapcsolatukat? Valamikor át kell adnia a felelősséget nagylányának, tulajdonképpen sokkal korábban, fokozatosan kellett volna, és hagyni, tanuljon úgy, ahogy tanul, és vállalja ő a következményeket. A szülő-gyerek kapcsolatot pedig ne kérdőjelezze meg a bukás vagy bármilyen jegy! Ha egy fontos, szimbolikus eseményre direkt nem megy el, az olyan, mintha egy kicsit azt mondaná, maga nem az anyja, ő nem a lánya. Hiszen az anyák ott vannak lányuk szalagavatóján, akár jó tanuló volt, akár rossz. Nem beszélve arról, hogy szalagavató akkor lesz, ha lánya befejezi az iskolát, azaz így vagy úgy, de teljesíti a követelményeket. Lehet, hogy éppen csak, de ha neki az elég, akkor egyelőre ezt kell elfogadni (remélve, hogy később lendületet kap). Bizonyára lesznek még más döntései is lányának, ami eltér az Ön értékrendjétől, erre érdemes felkészülni.
Gyermeke még észbe kaphat, és ha plusz erőfeszítéssel is, de korrigálhatja a mostani eredményeket. A szülő-gyermek kapcsolat sérülése viszont sokkal nehezebben gyógyítható. Mit gondol, hogy érezte magát lánya, mikor bejelentette, talán el sem megy a szalagavatóra? Én azt hiszem, nagyon magányosan, mint akit elhagynak. Lehet, hogy ő sem érti, miért nem szedi össze magát, talán ő sem így szeretné, nem tudom, mi van ennek a hátterében. De bármi is az oka, aligha fog a helyzeten segíteni, ha eltávolodnak egymástól. Értékelje, amit lehet, drukkoljon neki, de hagyja, hogy ő szenvedje el a következményeket, bármilyen nehéz is ez most Önnek anyaként. És ne hagyja, hogy az osztályzatok fontosabbakká váljanak, mint a kapcsolatuk!
Üdvözlettel:
Cziglán Karolina
