Az online kérdezz-felelek szolgáltatás ingyenes. A kérdező személyes adatait bizalmasan kezelem, és semmilyen további célra nem használom fel. Ha a beérkező kérdések száma meghaladja kapacitásomat, fenntartom a jogot a köztük való szelektálásra.

2014. április 25., péntek

346. Úgy érzem a munkatársaim nem fogadnak be

Kedves Karolina!

Huszonkét éves egyetemista lány vagyok, csecsemő és kisgyermeknevelő szakon. Mivel levelező tagozaton vagyok, úgy döntöttem keresek mellette munkát, hogy munkatapasztalatot is szerezzek a tanulmányaim mellé. Mivel az egyetem előtt megszereztem( egy a jelenlegi tanulmányaimhoz hasonló) felsőfokú szakképzést, szerencsére sikerült egy bölcsődében elhelyezkednem, amit később az önéletrajzomba is beleírhatok. 


A gond azonban ott van, hogy nagyon nehezen találom a helyem ebben az új környezetben. Még csak másfél hónapja kezdtem dolgozni, de úgy érzem a munkatársaim nem fogadnak be. Ez egy zárt közösség, ahol úgy látom nehezen fogadnak be új embereket. Még csak meg sem akarnak ismerni. Én próbálok mosolyogni mindenkire, próbálok "ismerkedni" velük ( kérdeztem őket hogy mióta dolgoznak itt, miért választották ezt a szakmát ilyenek...) de rám senki nem kíváncsi, egyetlen egy ember kérdezte meg hogy honnan jöttem. Amikor például hárman vagyunk egy helységbe, úgy beszélgetnek egymással mintha én ott sem lennék, ilyenkor kellemetlenül érzem magam. Próbálok bizonyítani, de mivel még próbaidőn vagyok a gyerekek gondozásában sajnos nem vehetek részt. De mindig próbálok a gondozónők keze alá dolgozni, takarítok, előkészítem az ételt a gyerekeknek, mindig megkérdezem tudok-e segíteni valamit. Tehát sosem üldögélek tétlenül egy széken és nézem ahogy mások dolgoznak. 

Azon gondolkozom, mit rontottam el? Lehet hogy csak én nem illek bele ebbe a kis közösségbe? Félek, mert azon gondolkozom, hogy fogok együtt dolgozni ezekkel az emberekkel, amikor már jobban jelen lehetek a gyerekek életében? Félek, mert komolyan elgondolkoztam azon, vajon tényleg ezt akarom csinálni egész életemben? Egyszer már gyakorlatoztam egy hónapig bölcsődében, ott mindenkivel nagyon jó volt a viszonyom és nagyon jól éreztem magam munka közben. Örömmel mentem be dolgozni. Most viszont sokszor sírok munka után, izgulok munkakezdés előtt, félek hogy megint feleslegesnek fogom érezni magam. Félek attól, hogy megint kiküldenek az egyik gyerek születésnapjáról, mondván hogy inkább szoruljak háttérbe mert még csak nemrég dolgozom itt...Ön szerint mit tegyek? Nem akarom ilyen hamar feladni, de nem tudom mit tegyek, hogy javuljon a jelenlegi helyzet. Egyelőre a gondozónők közül akikkel egy csoportszobában vagyok csak eggyel érzem úgy hogy könnyű vele együtt dolgozni mert ő szerencsére nyitott és kedves, de a többiekkel is szeretnék normális viszonyt kialakítani, legalább a jó munkavégzés érdekében.

Válaszát előre is köszönöm!

Üdvözlettel: Kitti


Kedves Kitti!
Nagyszerű, hogy tudja, mivel szeretne foglalkozni, és annyira lelkes, hogy már az iskola mellett elkezdett dolgozni. Őszintén szólva nem tudom, mi az oka a kollégák elzárkózásának, és megértem, hogy ez elkeseríti Önt. Amit tanácsolok, hogy ne hagyja magát belehelyezni a közösített szerepébe: tudom, hogy nehéz, de viselkedjen úgy, mintha minden rendben lenne. Ahhoz, hogy valaki kiközösített legyen, hosszú távon az ő "együttműködése" is szükséges: akit nem fogadnak be, -érthető módon- elkezd maga is bezárkózni, mufurc lenni, vagy éppen túl sok, tudálékos. Maradjon nyitott, normális, kicsit mindig érdeklődjön, ha van alkalma, meséljen magáról is egy-két mondatot, de ne vigye túlzásba, ne akarjon mindig nagyon barátságos, nagyon beszélgetős lenni. Gondoljon arra, most maga az új, és sajnos ez a közösség úgy tűnik, nehezebben nyit az új kolléga felé. De telik az idő, és majd nem lesz új, és ha kitart, és megőrzi nyitott barátságosságát, idővel megszokják, befogadják majd.

Egy apró tanács: az említett kérdései (mióta dolgozol itt, miért választottad ezt a szakmát) teljesen rendben lennének egy jó közösségben, ahol nyitottan fogadják. Ha viszont van egy alapfeszültség, nem adott a jóindulat, vehetik úgy, mint kíváncsiskodást. Kérdések helyett próbáljon inkább kapcsolódni, ami alatt azt értem, finoman jelezni, hogy számon tartja a többieket, nyitott rájuk. Olyasmire gondolok, ha például megtudta valakiről, kedvenc együttese az XY, megemlítheti, hogy reggel éppen az XY együttestől ment egy szám a rádióban, és eszébe jutott róla. Persze, ezt sem kell túlzásba vinni, de a legjobb taktika talán az, ha visszafogottan jelen van, és néha finoman jelzi az odafigyelését, egy-egy pozitív impulzust küld valaki felé. Mindenki szereti rokonszenvesnek, elfogadottnak megélni önmagát, ez nemcsak Önnek az igénye, a többieké is. Idővel a sok-sok kis jóérzés, amit másoknak okozott, megtérül, és bizonyára befogadják Önt.

Üdvözlettel:
Cziglán Karolina

Leggyakrabban megtekintett kérdések: