301. Lányunk születése óta eltávolodtunk egymástól sajnos szex terén is

Kedves Karolina!
30 éves férfi vagyok, 13 éve élek együtt a párommal, van két közös gyermekünk /7 éves fiú és egy 2 éves lány/. az elmúlt 2 évben a lányunk születése óta eltávolodtunk egymástól  sajnos szex terén is. Ezalatt a 2 év alatt kialakult nálam a korai magömlés sajnálatos esete, mert 2 havonta egyszer fekszik le velem, és nekem teljesítmény kényszerem van hogy ki tudjam elégíteni  de sajnos nem megy. Nem szeretném elveszíteni mert nagyon szeretem, nekem ő a Nagy Ő-m. a kérdésem az lenne, hogy hogyan tudnám rávenni hogy többet foglalkozzon velem, hogy újból jó legyen a szex. Az én véleményem hogy ha gyakorolnánk a szexet akkor újból jó lehet hisz vissza kell nyernem a kondícióm de egyedül nem megy. Kérem segítsem hogy tudjon újra szeretni engem mert rettenetesen félek a kudarctól és attól hogy elveszítem. 

Olvastam rengeteget ez ügyben, napi szinten edzek férfi intim tornával, önkielégitést végzek start-stop modszerrel, de ez kevés hisz ö nem hisz az én sikeremben. Kérem olvassa el levelem és ha tud segitsen megoldani ezt a dolgot. Elöre is köszönöm,: Gábor

Kedves Gábor!

Arról próbáljon beszélgetni párjával, hogy ő is érzi-e, hogy eltávolodtak, osszák meg egymással, ki hogy érzi magát a kapcsolatban, van-e valami, ami hiányzik, amin jó lenne változtatni? A szexuális probléma nem ok, hanem következmény, ha sikerül ismét közelebb kerülni, gyakrabb lesz a szex, és megoldódnak a technikai problémák is. Addig azonban legyen türelmes, lehetséges, hogy a kislány születése körül történt valami, ami eltávolította Önöket egymástól (ilyenkor mindkét fél sokkal sérülékenyebb, a nő is több támogatást igényel, a férfi is érezheti, hogy elhanyagolják). Azt nem hiszem, hogy párja nem hisz a sikerében, inkább gondolom, hogy nem látja még, hogyan kerülhetnének egymáshoz közelebb érzelmileg, és ezért kényelmesebb technikai problémákra hivatkozva elkerülni a szexuális életet. Haladjanak lépésenként: ha az érzelmi intimitás javul, sikerülni fog a szexuális életüket is rendbe hozni.


Üdvözlettel:
Cziglán Karolina

300. Állandó félelemben élek

Kedves Karolina!
Már nem tudom, mit tegyek, segítségért fordulok Önhöz. 33 éves vagyok,férjem és hat éves Kislányom van. Volt egy másik férfi az életemben sajnos,amit végül elmondtam a Férjemnek, tud róla, megbeszéltük. Annak a kapcsolatnak vége szakadt, de én nem tudom feldolgozni,ami a szakítás után történt.. .Rengeteg sms-t, emailt, hívást kaptam még a szakítás után, egyszerűen az illető nem akart elengedni, egy-két alkalommal halálos fenyegetést is kaptam tőle. Zsarolások,hogy mindent elmond a férjemnek,ilyesmi... Néhány hónapja csak, hogy beszéltem vele telefonon, Ő hívott akkor is,és akkor mondta, hogy nyugodjak meg, nem zaklat, nem bánt,i lyesmi...azóta is írt egy egy emailt,de azokban nem írt rosszat. Viszont bennem azok a régebbi dolgok annyira megmaradtak, hogy azóta sem tudom túltenni magam rajta. Állandó félelemben élek a saját otthonomban, főleg éjszaka félek nagyon, nem tudok aludni sokszor,remegés,képzelődés,egyszerűen nem tudom már mit tegyek. Itt van a szép Családom,a Férjem nagyon szeret,megbocsájtott és próbál segíteni ahogy tud .Itt van a Kislányom,aki előtt próbálom ezt az egészet titokban tartani,nem szeretném, hogy Ő bármit is érzékeljen ebből. Ön szerint mit kellene tennem,hogyan tudnék továbblépni? Mert sajnos a mai napig mindig eszembe jut az illető,a szavai..:(Sokszor előkerül álmomban is.:(Nem vagyok nyugodt...Előre is köszönöm válaszát.Tisztelettel: Zsuzsa

Kedves Zsuzsa!

Úgy gondolom, a probléma nem a zaklató leveleknél kezdődött. Teljesen feldolgozatlannak tűnik ez a történet, onnan kezdve, hogy vajon mi hiányzott a kapcsolatukból, ami teret nyitott a szeretői viszonynak, mi zajlott le Önben, változott-e a kapcsolata férjével, miután kiderült a viszony, mi lesz más a jövőben, miért nem lesz szükség szeretőre... Azt érzem, Ön megijedt, hogy szétrombolja a családját, a lelkiismerete, és a kislány iránti felelősségérzet megállította, de az eredeti probléma ott lapul a szőnyeg alatt. Ezért nem alszik nyugodtan, nem a korábbi e-mailek miatt. Nagy segítség lenne Önöknek egy párterápia, amin feldolgoznák az elmúlt idők történéseit. De ha ez nem megvalósítható, akkor próbáljon saját magával együtt érezni, megérteni, miért volt szüksége arra a kapcsolatra, és közelebb kerülve igényeihez megbocsátani magának, hogy egy új életszakasz vehesse kezdetét.

Üdvözlettel:
Cziglán Karolina

299. Hogyan mondjam el a kisfiamnak, hogy elválunk

Kedves Karolina! Segítséget szeretnék kérni abban hogy hogyan mondjam el 8 és fél éves kisfiamnak, hogy elválunk a férjemmel?előre is köszönöm ha tud segíteni

Kedves Levélíró!

Közösen üljenek le vele, fogalmazzanak minél egyszerűbben és őszintébben! A legfontosabb, hogy értse a kisfiuk, a válás Önök között történik, de neki ugyanúgy az apja, anyja maradnak. Ez egy felnőttnek talán evidens, egy gyermeknek nem. Előtte egyeztessék, hogyan tervezik a jövőjüket (kinél mikor lesz, hogyan tartják a kapcsolatot), hogy erről is tudjanak beszélni. Nem arra gondolok, hogy minden részletet a gyermekre zúdítsanak, de ha neki vannak kérdései, akkor meglegyen ezekre a válasz.

Néhány fontos dolgot érdemes számításba venniük: egyik, hogy bár a hír újdonság lehet a gyermek számára, a feszültséget (még akkor is, ha nem vitatkoztak sokat), az eltávolodást nyilván valóan érzékelte, bármennyire is vigyáztak, hogy ne így legyen. Mindig jobb, ha legalább nyíltan kimondódik, mi a helyzet, mint a lappangó titok.

Másik, hogy a gyermekek (inkább tudattalanul, mint tudatosan) magukat is hibáztatják a válás miatt, ők nem voltak elég jók, miattuk történt. Ezért is fontos az őszinteség, ami érzelmi őszinteséget is jelent. Ez segít a gyermeknek abban, hogy értse, mi történik körülötte, és hogy a magukkal való kapcsolata nincs veszélyben. Azt is elmondhatják, van olyan szeretet, ami örökké tart, bármi is történjen, ilyen az, hogy anya és apa mindig szereti a gyereket. És vannak olyan kapcsolatok, amiknek vége szakadhat. Például előfordul, hogy összevesznek a barátok, vagy már nem tud együtt élni egy pár. Nem kell titkolniuk azt sem, hogy ez a helyzet Maguknak is nehéz, hogy szomorúak miatta (ha így van). Akkor sincs tragédia, ha sírni látja Önöket, sokkal jobb, mintha disszonanciát érezne szavaik és a valóság között, amit sugároznak. Természetesen ez nem egyenlő az érzések nyakába öntésével, vagy azzal, hogy bevonnák őt felnőtt problémáikba, amitől természetesen érdemes tartózkodni.

Sok erőt kívánok Önöknek a beszélgetéshez, ami valószínűleg nem egy beszélgetés lesz, és fontos is, érezze kisfiuk, hogy nyugodtan kérdezhet, bármikor nyitottak rá.

Üdvözlettel:
Cziglán Karolina

298. Egyedül maradt anyuka leszek

Kedves Karolina

20 éves lány vagyok és 24 hetes kismama!
Az hogy egy gyermeket hordok a szívem alatt a legnagyobb boldogság ami velem történhetett de én mégis boldogtalan vagyok és úgy érzem már depresziós is!

Tüneteim háterében biztos közre játszik a terhességgel való rosszullétek de ez valahogy más!
Egyedül maradt anyuka leszek Tavaly junius 6. án utaztam ki Angliába volt páromhoz Jól indult minden boldog voltam míg nem kiderült szeptemberben hogy gyermeket várok!
Akkor változott meg minden...párom nem vállalta a gyermeket sőt mivel ott kint még nem rendelkeztem papirokkal Tb-ém sem volt haza küldött abortuszra..nem volt nehéz a döntésem hogy ha haza jövök akkor nem vállalkozok erre a szörnyűségre ha egyedül hát egyedül de felnevelem a gyermekem!

Volt párom eleinte beszélt velem bár ha valami rossz történt vele azért engem hibáztatott mert ideges amiért nem vetetem el a gyereket és én felelőtlenül hoztam a döntést az ö bele egyezése nélkül...Elég sok problémába ütköztünk de már december eleje óta nem tartom vele a kapcsolatot!
Minden szeretet ki ölt belöllem a viselkedésével ö egy 30 éves férfi akinem már van egy 8 éves fia akit ugyanigy elhagyott és messzire menekült a "gond" elől.

Most hogy már egyre nagyobbak vagyunk és változik rajtam-körülöttem minden egyre nehezebben viselem el az egyedül létet (a családom természetesen mellettem van és mindenki nagyon örül a jövevénynek) Nagyon rossz a közérzetem étvágytalan vagyok néha tehetetlennek érzem magam kicsit talán félek az anyaságtól is!

pedig kezdönek nem mondhatom magam 7 unokatesóm van és szinte mindegyikre vigyáztam 9 éves Downszindromás unokaöcsémnek szinte én vagyok a második anyukája, de ez mégis más rájöttem hogy egyedül leszek és nem lesz apukája rossz döntést nem hoztam hogy megtartottam a babát ebben az egyben vagyok csak biztos!

Kedves Levélíró!

Talán furcsa, amit mondok, de a legjobbat azzal teszi magának, ha elfogadja rossz érzéseit (is), és nem hibáztatja magát, amiért nem felhőtlenül boldog minden pillanatban. Ön most lélektani értelemben gyászol, hiszen nem ezt várta párjáról, el kell gyászolnia a veszteséget, elengedni őt. Elfogadás alatt azonban nem beletörődést értek, csak azt, hogy ne várja el magától, ezt a nehéz helyzetet rózsaszín ködben töltse! Egyébként, bár keveset beszélnek erről (úgy tűnik, ez tabutéma), a legtöbb nőben megfogalmazódik a kérdés, sőt kétely, képes lesz-e mindazt végig csinálni, ami az anyasággal jár, tud-e eleget adni gyermekének, elég jó anya lesz-e, és közben tudja-e ő is jól érezni magát. Minden aggodalom, rossz érzés normális, nem azt jelenti, hogy Önnel lenne bármi gond. Természetesen ettől még tenni lehet és kell azért, hogy minél jobban érezze magát. Javaslom, hogy várandósságát és az első fél-egy évet kísérje végig szakember. A legjobb persze az lenne, ha ez pszichológust is jelentene, de egy pszichiáterrel mindenképp konzultáljon arról, hogy Ön által már majdnem depressziónak érzett állapot az-e, és ha igen, szedhető-e valamilyen gyógyszer (amennyiben szükség van rá) terhesség alatt.

Mint tudja is, komoly feladatra vállalkozott azzal, hogy egyedül vállalta a gyermeket, mégis olyan út elején áll, ami nehézségeivel együtt is lehet szép és sikeres. Azt javaslom, tudatosan készüljön azokra a pillanatokra, amikben úgy érzi, leginkább hiányként élhetné meg, hogy nincs Maga mellett a gyermeke apja, és képzelje el, hogyan teheti majd biztonságossá, meghitté. Például, hogy kit szeretne maga mellett a szülésnél. Az utána következő időszakban is jó, ha van olyan barátnő vagy rokon, akivel rendszeresen találkoznak, nemcsak azért, hogy gyakorlati dolgokban segítsenek, hanem hogy érezze, vannak Ön mellett. És nagyszerű, hogy a családja támogatja! Vegye is igénybe a támogatást, ez akkor is jól jönne, ha ketten vállalták volna a gyermeket.

És azt se felejtse el, attól, hogy most nincs párja, ez nem kell, hogy így maradjon. Ha már megszokta az anyasággal járó teendőket, bizonyára újra nyitottá válik majd a férfiak felé is.

Ön hozott egy bátor, erős emberre valló döntést, felelősséget vállalt a gyermekéért. Ennek tudata adjon erőt Önnek később is a nehéz pillanatokban!

Nyugodt várandósságot kívánva:
Cziglán Karolina

297. Sohasem volt még orgazmusom

Kedves Karolina!

Tudom,hogy valószínűleg egy szexuálpszichológushoz kellene fordulnom, de sajnos nem áll módomban, és remélem, hogy azért Ön is tud nekem segíteni.

2 éve vagyok együtt a barátommal, 19 éves vagyok,ő 22. Rendszeres nemi életet élünk, de nekem soha nem volt még orgazmusom. Ő erről nem tud,ami most már tudom hogy egy hatalmas hiba volt az elején, de úgy érzem nem mondhatom el neki, hiszen egy teljes világot döntenék benne össze. Maga az aktus jó, csak az utóbbi időben kezdett elmenni a kedvem tőle, sajnos már elmúlt a vágy.. Igazából nem tudom, hogy mit kellene tennem. 

Én egy nagyon szégyenlős és magammal mindig elégedetlen lány vagyok, elég gátlásos, mindig félek az elutasítástól és a kudarctól. Éppen ezért még felül sem voltam soha, mert rettegek attól hogy rosszul csinálom és ezzel leégek előtte... Pedig ő mindenben támogat és segít, az eszem tudja, hogy ezzel sem lenne másképp. Vagy inkább remélem. És ezért már unalmas is a szex, mindig ugyanabban a pózban, és nem tudom, hogy mit mondjak neki, ha erről beszélni kéne, de már csak önkielégítés közben tudom elérni az orgazmust. Nem tudom élvezni a szexet, egyszerűen csak jár az agyam, hogy vajon most így jó-e amit csinálok, vagy hogy legyen már vége. Emiatt már a kapcsolatunk is kezd megromlani. Nagyon félek és nem tudom mit tegyek..
Előre is köszönöm a válaszát.


Kedves Levélíró!

Természetes, hogy tanulni kell egymást, és saját magát is, hogyan tud ellazulni szeretkezés közben. Két irányban látszik, hogy érdemes lenne változtatni, és persze ezek egymásra is épülnek. Az egyik: úgy látom, a szex most a megfelelésről szól Önnek, így nem jut terep az egymásra hangolódásnak, kommunikációnak. Hogy egészen egyszerűen fogalmazzak: mivel kénytelen magával foglalkozni a szorongás miatt, nem tud a párjára (is) figyelni, és kettőjük összhangjára. Ha szex közben nem megy, javaslom, járjanak el táncolni, ahol kisebb lelki nyomás alatt tudná megtapasztalni, milyen elengedni magát, hol átengedi a vezetést, hol átvenni, egymásra hangolódni.

A másik kérdés az unalomé: miért vannak mindig ugyanabban a pózban? Értem, hogy nem akar fölül lenni, de ezt leszámítva is végtelen sok variáció marad. Ön is kezdeményezhet új helyzeteket. A ráhangolódást is teheti színesebbé, például masszázzsal, közös fürdéssel, de egymás etetése is bensőséges lehet - hagyatkozzon a fantáziájára, és találja meg, ami leginkább testhezálló Önnek, Önöknek. Ha játékosan kezdik a szeretkezést, talán az Ön aggodalmai is oldódni fognak.

Üdvözlettel:
Cziglán Karolina