Zoltán
Kedves Zoltán!
Nehéz kérdés, mert egyrészt ilyesmire nincs általános recept, másrészt nem tudok részleteket (mennyire látványos a csontkinövés, Ön hogy viszonyul ehhez, az életét befolyásolja-e valahogyan). Mivel azon gondolkodik, mikor érdemes megmutatni, gondolom, olyasmiről van szó, ami első ránézésre nem látszik. Azt gondolom, nem kell előre elhatározni, hogyan és mikor fogja szóba hozni, mert ez a találkozó légkörétől is függ. Ami az időzítésnél sokkal fontosabb, az az Ön viszonyulása. Hogy jóban van-e önmagával, a testével, tudja-e, hogy ezzel együtt teljes értékű ember, vagy úgy tekinti a csontkinövéseket, mint valamilyen hátrányt, hibát, ami a másik ember szemében csökkentheti értékét, és a saját szemében is. Ez a viszonyulás az, amit a másik meg fog érezni, és ez nagyban fogja alakítani az ő reakcióját. Úgy hiszem, hogy az ember nem egy tökéletesen "szabályos" másikat keres, hanem egy teljes értékű embert, akivel jó együtt lenni. Ha valaki jóban van önmagával, jó légkör veszi körül, akkor könnyű őt elfogadni olyannak, amilyen. Ha az ember azt érzi a másikon, rejtegetni valója van, szégyell valamit, az zavart kelthet benne is, nem tudja, hogy viszonyuljon hozzá. Ez a jó vagy rossz viszonyulás mindenképp érződik, függetlenül attól, hogy mikor kerül nyíltan szóba a téma. Összességében tehát azt gondolom, az a lényeg, hogy kialakul-e Önök közt a szimpátia, nem a téma időzítése fogja eldönteni a kapcsolat sorsát.
De hogy mégse kerüljem ki a választ a konkrét kérdésre: szerintem ne ez legyen a legelső információ, hiszen valószínűleg nem ez a legfontosabb dolog, amit Önről tudni érdemes. Ha egy kicsit személyesebbé válik a légkör, akkor nyugodtan felhozhatja. Legjobb, ha valahogyan természetesen kerül szóba, azaz nem azzal a felütéssel, hogy "Huh, valamit el kell mondanom", hanem valahogyan kapcsolódva a szóban forgó témához. Megmutatni akkor mutassa, ha kéri ezt a másik fél.
A legjobbakat kívánok a randihoz!
Üdvözlettel:
Cziglán Karolina
Kedves Zoltán!
Nehéz kérdés, mert egyrészt ilyesmire nincs általános recept, másrészt nem tudok részleteket (mennyire látványos a csontkinövés, Ön hogy viszonyul ehhez, az életét befolyásolja-e valahogyan). Mivel azon gondolkodik, mikor érdemes megmutatni, gondolom, olyasmiről van szó, ami első ránézésre nem látszik. Azt gondolom, nem kell előre elhatározni, hogyan és mikor fogja szóba hozni, mert ez a találkozó légkörétől is függ. Ami az időzítésnél sokkal fontosabb, az az Ön viszonyulása. Hogy jóban van-e önmagával, a testével, tudja-e, hogy ezzel együtt teljes értékű ember, vagy úgy tekinti a csontkinövéseket, mint valamilyen hátrányt, hibát, ami a másik ember szemében csökkentheti értékét, és a saját szemében is. Ez a viszonyulás az, amit a másik meg fog érezni, és ez nagyban fogja alakítani az ő reakcióját. Úgy hiszem, hogy az ember nem egy tökéletesen "szabályos" másikat keres, hanem egy teljes értékű embert, akivel jó együtt lenni. Ha valaki jóban van önmagával, jó légkör veszi körül, akkor könnyű őt elfogadni olyannak, amilyen. Ha az ember azt érzi a másikon, rejtegetni valója van, szégyell valamit, az zavart kelthet benne is, nem tudja, hogy viszonyuljon hozzá. Ez a jó vagy rossz viszonyulás mindenképp érződik, függetlenül attól, hogy mikor kerül nyíltan szóba a téma. Összességében tehát azt gondolom, az a lényeg, hogy kialakul-e Önök közt a szimpátia, nem a téma időzítése fogja eldönteni a kapcsolat sorsát.
De hogy mégse kerüljem ki a választ a konkrét kérdésre: szerintem ne ez legyen a legelső információ, hiszen valószínűleg nem ez a legfontosabb dolog, amit Önről tudni érdemes. Ha egy kicsit személyesebbé válik a légkör, akkor nyugodtan felhozhatja. Legjobb, ha valahogyan természetesen kerül szóba, azaz nem azzal a felütéssel, hogy "Huh, valamit el kell mondanom", hanem valahogyan kapcsolódva a szóban forgó témához. Megmutatni akkor mutassa, ha kéri ezt a másik fél.
A legjobbakat kívánok a randihoz!
Üdvözlettel:
Cziglán Karolina
