Az online kérdezz-felelek szolgáltatás ingyenes. A kérdező személyes adatait bizalmasan kezelem, és semmilyen további célra nem használom fel. Ha a beérkező kérdések száma meghaladja kapacitásomat, fenntartom a jogot a köztük való szelektálásra.

2013. október 5., szombat

332. Párom még nem akar gyermeket vállalni de nekem már minden vágyam az

Tisztelt Karolina!
Én egy 22 éves lány vagyok,aki mindig komolyan gondolkodott az élettel kapcsolatban. Nem voltam kicsapongó természetű. Az átlagnál érettebbnek érzem magam,ugyanakkor van egy dolog,ami emészt. Mindig is úgy éreztem,az anyaság az én hivatásom,fiatal anya szerettem volna lenni. Több mint egy éve erősen,mindennél jobban vágyom erre a szerepre.Sokat elemezgettem magamban,miért is szeretném ennyire,ne talán valami lelki gondom lehet,amivel ezt szeretném-e pótolni,de hosszú vágyakozásom közepette rájöttem,bármit teszek,hogy elfeledjem ezt az érzést,annál jobban érzem. Ha csak rá gondolok,szinte valóságosnak érzem a gyermekemet,aki még csak az álmaimban létezik. Mindennapi teendőim között nincs olyan dolog,amiről eszembe ne jutna,s ha meglátok kismamákat és gyerekeiket,örömmel és fájdalommal vegyes érzés uralkodik el rajtam.Nincs nap,hogy ne gondolnék még meg nem született kisbabámra.


Egészséges családban nőttem fel szerető szülők gyermekeként. Egy éve még,az előző párkapcsolatomban eldöntöttük az akkori párommal,hogy belekezdünk, mivel kapcsolatunk már évek óta tartott,s azt gondoltuk, megéri belevágni.7 hónapot próbálkoztunk sikertelenül aztán akkor véget is ért a kapcsolatunk sok év után, és ez után a reménnyel és várakozással teli időszak után.

Igazából sose működött a kapcsolatunk, hiba volt tervezni, de így utólag hálás vagyok hogy nem jött össze a baba.Viszont már akkor is akartam és ez az érzés nem múlt, sőt felerősödött az eddig is erősnél jobban.

Most van egy friss,3 hónapos kapcsolatom,ami eddig nagyon harmonikusnak tűnik,sok közös dolog van bennünk, komolyan gondoljuk és hosszú távra, s még ezekről a dolgokról is beszélgettünk,a párom is szeretne gyermeket,a gond viszont az,hogy nem mostanság,ami friss kapcsolatnál érthető is,viszont én félek,mi van ha csak hosszú idő után szeretne gyermeket vállalni.

Én már készen érzem magam az anyaságra,s ő még nem érzi magát készen.Nem akarom elijeszteni magamtól ilyen korai vallomással,de nagyon félek,hogy ő még jó darabig nem lesz készen.Sógornőm 24 hetes terhes,nagyon várom a babát,hogy megszülessen,nagyon fogom őt szeretni.Kicsit kárpótol a sajátomért de a vágyakozásom így sem szűnik.Titkon abban reménykedem,párom kedvet kap ezáltal az apasághoz.
Nagyjából felvázoltam Önnek a történetem.

Meg tudná kérem válaszolni,hogy ez az érzés természetes,valóban megérhettem az anyaságra lelkileg is?Mit tegyek,ha párom még nem akar gyermeket vállalni és nekem már minden vágyam az? Kicsit vannak félelmeim is,mivel előzőleg nem sikerült több hónapig.

Kérem segítsen,előre is nagyon szépen köszönöm válaszát,további szép napot kívánok Önnek!
Tisztelettel: Ilona


Kedves Ilona!

Csak manapság számít korainak, hogy valaki 22 évesen anya legyen, igaz, változott az élet, és a többség valóban nem érett még 22 évesen a gyermekvállalásra. Biztosan sok oka van ennek, az egyik kézenfekvő, hogy sokkal többféle életpálya közül választhatunk, végtelen lehetőségek közül alakíthatjuk ki, kivé válunk, miről fog szólni az életünk, így érthető, hogy az identitás kialakítása időigényesebb feladat, mintha egyfajta utat látnánk magunk előtt. De persze nagy a különbség, ki mikorra érik meg. Annak alapján, hogy 22 éves, nem mondanám, hogy nem lehet valós vágy a gyermekvállalás (bár muszáj hozzátennem, létezik a "korai zárás" nevű jelenség, ami épp arról szól, kellő próbálkozás nélkül köteleződik el az ember. Nincs eléggé megdolgozva a választás, és később ébredhet rá, ez nem is az ő útja.)

Ami nekem feltűnő a levélből, hogy a gyerek kérdésen kívül valahogy nem jelenik meg kellő súllyal semmi más. És ezért javaslom, mégis legyen óvatos! Vágyik gyerekre, örülne, ha már babázhatna, ez rendben van. De ez a mostani kapcsolat milyen, hogyan változik, mi jó benne, hol tart stb.? Ezek költői kérdések, nem várok választ, csupán arra utalok, hogy mintha elsikkadna az az ember, akivel együtt vannak, és a kapcsolatuk fejlődése, mintha nem kettőjükre lenne szabva a gyermek utáni vágy, nem a kapcsolatuk érett volna meg rá, hanem az lenne a helyzet, hogy Ön gyermeket szeretne, és -elnézést, hogy így mondom-, a párja eszköz ehhez. Nem személyre, élethelyzetre, kapcsolatra szabott a vágya. És nekem ez arra utal, hogy mégis valami másról szól ez, főleg, hogy ennyire elhalványul emellett minden más az életében. Tévedhetek, hiszen nem ismerem Önt, de ennyi alapján az az érzésem, mintha, ahogy érzésem szerint Önben is megfogalmazódott ez, valamit pótolni akarna a gyermekkel. Az a kérdés, a többi dolog helyén van-e az életében. Van-e, ami érdekli, foglalkoztatja, egyéb célok? Fontos emberi kapcsolatok? És persze nem utolsó sorban: feldolgozta-e a volt párkapcsolatot, azt, hogy vége lett, és azt az élményt, hogy nem fogant meg a gyermek? Vajon nem azért érdekli ennyire a kérdés, mert szeretne megnyugodni, hogy teherbe tud esni?

Mivel keveset tudok Önről, pontos képem nem lehet arról, miről szól az Ön életében ez a téma, csupán annyit tanácsolhatok, a gyermekvállalás előtt járjon ennek utána, akár szakember segítségével, önismereti céllal.

Üdvözlettel:
Cziglán Karolina

Leggyakrabban megtekintett kérdések: