Én egy 21 éves lány vagyok és a barátom is velem egykorú. Már féléves kapcsolatunkat ünnepeljük.Én elég érett gondolkodású lány vagyok, a barátom sajnos kevésbé. Ezzel is magyaráztam az eddigi viselkedését... " a fiúk mindig később komolyodnak meg"
De most már ,úgy vélem ,hogy nem biztos ,hogy ez itt a gond. Sajnos voltak apró vitáink,mint minden kapcsolatban vannak.Például a szabadidő elöltésén vagy a barátaink miatt , vásárlás és exbarátom miatt. De a gond ,hogy ő a dühét vagy haragját nem tudja máshogy levezetni,mint erőszakkal, akár tettlegességgel. Sokszor volt ilyenre példa, először csak vázát tört össze , tárgyakat vágott a falhoz , dobta ki a dolgaimat az ablakhoz , de később eltüntette a mobilomat és a kulcsomat , kizárt a lakásból,ahol lakom és sajnos ütött is meg és lökött is fel. Segítséghez már többször fordultam barátokhoz , akik a szakítás mellett támogattak persze.
Az én saját hibám ,hogy mindent megbocsátok neki , mikor másnap újra és újra felkeres , szinte zaklat , hogy " megbánta és ez volt az utolsó " -sok esélyt adtam már neki. A gond,hogy be sem látja ,hogy milyen súlya van annak amit tesz és csak nevet rajta és letagadja. Kértem ,hogy forduljon orvoshoz segítségért, de nem hiszem,hogy megérti,hogy az agressziója nem normális. Ebben kérem a segítségét , adjon tanácsot ,hogy miként tudnék rajta segíteni vagy megértetni vele ,hogy a dühének nem a legjobb levezetése az ütés.
Előre is köszönöm a válaszát
Tisztelettel : Eszter
Kedves Eszter!
Abba most nem is mennék bele, hogy amit leírt, az a bántalmazó kapcsolatok jellegzetes dinamikája, a fokozatosan durvuló agresszió, mely a megbánás-könyörgés szakaszokkal váltakozik. És hogy kialakul egy mintázat, a másik fél minden alkalommal azt elhiszi, többé nem fordul elő, hiszen annyira hiteles a megbánás (persze, hogy hiteles, hiszen abban a pillanatban őszintén is gondolja az illető).
De inkább tágabb kontextusba helyezném a kérdést, túl a bántalmazáson: általánosságban is azt gondolom, nem érdemes arra építeni egy párkapcsolatot, hogy a másik majd megváltozik. Sem bántalmazás kapcsán, sem ha abban reménykedünk, majd kevésbé lesz lusta, majd többet kedveskedik, majd egy kicsit társaságibb lesz, majd nem lesz olyan csapodár stb. És úgy már egészen megfelelne, hiszen egyébként annyi jó tulajdonsága van, 85%-ban már most is remek ember. Ez egy alaptévedés, aminek talaján sok-sok kapcsolat megy tönkre. Ennek igazán tragikus változata, mikor valaki azt hiszi, majd ha megszületik a gyerek, megváltozik a párja. Azaz szül vagy nemz egy gyereket valakinek, akit nem tart alkalmas szülőnek. Arra gondolva, hogy a jövőben más lesz az illető. Miért lenne más? Ő az az ember, akit most lát. Csak kicsit, lassan lehet változni, és nem feltétlenül abba az irányba, ahogy az ember párja kívánná.
Röviden: akkor legyünk valakivel együtt, ha a jelenbeli, valódi énje tetszik, megfelel nekünk, ne akkor, ha el tudnánk képzelni másmilyennek, és az már tetszene. Általánosan fogalmaztam, de gondolom érti, hogyan vonatkozik ez Önre is.
Üdvözlettel:
Cziglán Karolina
Tisztelettel : Eszter
Kedves Eszter!
Abba most nem is mennék bele, hogy amit leírt, az a bántalmazó kapcsolatok jellegzetes dinamikája, a fokozatosan durvuló agresszió, mely a megbánás-könyörgés szakaszokkal váltakozik. És hogy kialakul egy mintázat, a másik fél minden alkalommal azt elhiszi, többé nem fordul elő, hiszen annyira hiteles a megbánás (persze, hogy hiteles, hiszen abban a pillanatban őszintén is gondolja az illető).
De inkább tágabb kontextusba helyezném a kérdést, túl a bántalmazáson: általánosságban is azt gondolom, nem érdemes arra építeni egy párkapcsolatot, hogy a másik majd megváltozik. Sem bántalmazás kapcsán, sem ha abban reménykedünk, majd kevésbé lesz lusta, majd többet kedveskedik, majd egy kicsit társaságibb lesz, majd nem lesz olyan csapodár stb. És úgy már egészen megfelelne, hiszen egyébként annyi jó tulajdonsága van, 85%-ban már most is remek ember. Ez egy alaptévedés, aminek talaján sok-sok kapcsolat megy tönkre. Ennek igazán tragikus változata, mikor valaki azt hiszi, majd ha megszületik a gyerek, megváltozik a párja. Azaz szül vagy nemz egy gyereket valakinek, akit nem tart alkalmas szülőnek. Arra gondolva, hogy a jövőben más lesz az illető. Miért lenne más? Ő az az ember, akit most lát. Csak kicsit, lassan lehet változni, és nem feltétlenül abba az irányba, ahogy az ember párja kívánná.
Röviden: akkor legyünk valakivel együtt, ha a jelenbeli, valódi énje tetszik, megfelel nekünk, ne akkor, ha el tudnánk képzelni másmilyennek, és az már tetszene. Általánosan fogalmaztam, de gondolom érti, hogyan vonatkozik ez Önre is.
Üdvözlettel:
Cziglán Karolina
