321. Egy éve halt meg a 35 éves fiam drogtúladagolásban

Úgy érzem egyre nagyobb bajban vagyok. Több mint egy éve halt meg a 35 éves fiam drogtúladagolásban.Ez a hivatalos verzió. Együtt éltünk ,tudtam róla de nem tudtam megakadályozni.Álmomban sem gondoltam hogy ez megtörténhet!!

Borzalmas lelkiismeretfurdalásom van,mert nem tudtam neki segíteni  Lelkiekben teljesen össze volt zuhanva egy szakitás miatt.Hibáztatom magam és erről nem tudom magam lebeszélni,mert úgy érzem hogy nem voltam jó anya,mert tulajdonképpen végig néztem amit csinált. Meg szeretnék halni, de van egy másik /nagyobb/ fiam és tudom hogy miatta nem tehetem, de borzalmasan szenvedek. Hazafelé már az utcán rám jön a sírás  alig bírom visszafogni magam. Mit tegyek? Köszönöm ha válaszol

Kedves Levélíró!

Komolyabb segítségre lenne szüksége egy e-mailnél, kevés, amit így kaphat. Önsegítő csoportra, vagy első körben legalább lelkisegély szolgálattal való néhány beszélgetésre gondolok. Önsegítő csoport alatt drogfüggők szüleinek csoportját értem, régebben találkoztam ilyennel (érdemes utána nézni, remélhetőleg működik még), volt olyan csoporttag is, akinek meghalt a gyermeke. (Az interneten rákeresve jópár találat jön a szülőcsoport+drogra, érdeklődjön utána a szenvedélybetegekkel foglalkozó szervezeteknél, biztos vagyok benne, hogy hamar eligazítják!)

Elsősorban Önnek kellene terep arra, hogy elmondja, kibeszélje az összes gondolatát, fájdalmát, ez lenne az igazi segítség a Maga számára - kevésbé fontos, amit én mondhatok. Az csupán annyi, hogy érthetőek az érzései, át kell magát küzdenie ezeken. Az egy év, ami a fia halála óta eltelt, ebben a helyzetben nem sok: általában gyászévről szoktunk beszélni, tehát hogy ennyi időt igényel normális esetben a gyász, sokan kiegészítik azzal, lehet ez két év is, még az is belefér, én pedig azzal egészítem ki, hogy a gyermek elvesztése sokkal nehezebb, mint bármely más gyász, tulajdonképpen egész életen át tart a feldolgozás, persze, nem egyforma intenzitással, nem ennyire kínzó módon, mint ahogy most megéli. Sosem lehet pontos, végleges választ kapni arra, miért így történt, de elfogadhatja, annyit adott, amennyit képes volt szülőként, és nem mindenható, nem volt egyedül az Ön kezében annak formálása, hogy fia boldog, kiegyensúlyozott ember legyen. Hiszen, ha csak Önön múlt volna, így lett volna. Ő mégis más utat választott, és ebbe Önnek már nem volt beleszólása.

A saját, és másik fia érdekében azt javaslom, ne halogassa a személyes segítség megkeresését!