323. Lányom 20 éves, a párja 36. Normális-e egy ilyen kapcsolat?

Lányom 20 éves, és két hónapja jár egy 36 éves férfival. Ő az első az életében.
Sajnos én ezt a helyzetet nem tudom feldolgozni, nem tudom, hogy álljak hozzá. Normális-e egy ilyen kapcsolat? Mit tegyek, hogy ne idegenítsem el a gyermekem, mert már oda akar hozzá költözni, nem lehet vele kommunikálni, elzárkózik. Kétségbe vagyok esve. Mindig az van a fejembe, hogy a férfi csak kihasználja őt. Mit tegyek?
Köszönöm
Beatrix

Kedves Beatrix!

Ön vajon tudja, miért zavarja Magát ennyire a korkülönbség? Minden a személyeken múlik, de elképzelhető akár, hogy egy 20 éves és 36 éves szinkronban legyenek egymással, ha az egyikük érett személyiség, a másik pedig kicsit "lemaradt". (Attól még, hogy ez a lánya első kapcsolata, lehet, hogy érett és komoly, sőt, nem ritka, hogy épp az átlagnál komolyabb lányok várnak az első kapcsolattal.) Lehet, hogy csak rövidre akarta fogni levelét, ám könnyen elképzelhető, hogy van jelzésértéke: semmi nem derült ki arról, valójában milyen ez a férfi (találkoztak-e egyáltalán), milyen a kapcsolata a lányával; mit látott, ha találkoztak: jól bánik-e vele.

Megértem az ellenérzését, a legtöbb anya tartana tőle egy ilyen helyzetben, hogy kevésbé tapasztalt lánya egy "dörzsölt rókával" jött össze, aki, ha akarja, megtévesztheti őt. De a korkülönbségből még nem következik, hogy ilyen szándéka lenne! (És egy másik húsz éves is tud komoly sebeket okozni, ha olyan személyiség.) Lehet, hogy például arról van szó, az illető férfi nem szeretne még gyermeket, családot, és azt tapasztalta, a vele egykorú nőknél ketyeg az óra. Ez csak egy lehetőség.

Lánya biztosan érzi az Ön határozott elzárkózását, és lehet, hogy ez is közrejátszik benne, hogy már költözni akar, hiszen kapcsolata ezzel a férfivel egyben lázadás, így talán vehemensebb lépéseket tesz, mint egyébként tenné. A legjobb, ha önmagával tisztázza, nem a körkülönbségen múlik, hogy tartalmas, szép lesz-e ez a kapcsolat (Egyébként nem olyan extrém ez a korkülönbség, talán amiatt érződik nagyobbnak, hogy lánya még fél lábbal a kamaszkorban van.) És ha egy kicsit nyitottabbá sikerült tennie magát, nyugodtan kérdezze meg lányát, neki mi tetszik ebben a férfiben, és elmondhatja, hogy magát mi aggasztja, de nem vádlón, hanem az őszinte érzéseit. Valójában jól esik egy kisebb és nagyobb lánynak is, ha érzi a szülői támogatást, akár aggodalom formájában, de csak akkor tud vele mit kezdeni, ha azt is érzi, komolyan veszik őt, és tiszteletben tartják, hogy végül is ő dönt.

Üdvözlettel:
Cziglán Karolina

322. Szeretném neki a lehetőséget megadni, hogy az unokájával találkozzon

Kedves Karolina
Külföldön élünk a férjemmel és most várjuk az első gyerekünket, az anyósommal nem neveznem ideálisnak a kapcsolatom(szokásos: elvetted a fiam kérdéskör-én pedig közelről sem vagyok ideális meny) , de szeretném neki a lehetőséget megadni, hogy az unokájával találkozzon. de tudom, ha a kisujjamat nyújtom... arra pedig teljesen alkalmatlan vagyok, hogy havonta egy hetet kibírjak vele egy fedél alatt-nem akarok és nem is tudok... vajon hogyan a legkönnyebb meghúzni a határt? van valami jó eszköz erre? a leülök és megbeszélem vele értelmesen sem miatta (egy perc múlva zokog és őrjöng, hogy utálom és mindent elveszek tőle), se pedig miattam(képtelen vagyok két percnél tovább elviselni a hisztit) nem működik:) köszönettel: Zanza

Kedves Zanza!
Csak azt látom megoldásnak, hogy az anyós ne Önöknél szálljon meg (valami kifogást is kitalálhat(nak), miért nem lehet ott lakni, vagy ha az egyenesebb út tetszik, megmondhatják, hogy fontos Önöknek, hogy családként őrizzék a privát szférájukat, ezért nem szeretnék, ha ott aludna - ezen valószínűleg megsértődik majd). Onnantól kezdve, hogy külön laknak, már könnyebb meghúzni a határt: meg tudja mondani, mikor mennyit ér rá, ha nem tudja tovább elviselni őt, hirtelen dolga akad. Találkozhatnak semleges helyen, játszótéren, parkban, kávézóban, és akkor nincs semmire kényszerítve. Most abból indultam ki válaszomban, hogy az anyós látogat ki önökhöz, ha fordított a helyzet, egyértelmű, hogy ne nála szálljanak meg.

Mikor azt kérdezi, hogyan lehet meghúzni a határt, abból azt hallom ki, lelke mélyén nem biztos benne, hogy joga van hozzá, hogy nem esik túlzásba. (Merthogy a konkrét kérdésre az lenne a válasz: nemet mondással.) Lehet ugyan, hogy az anyós nem olyan szörnyű, mint amilyennek látja, és Ön sem ideális meny, de egy biztos: a gyermeknek legfőbb érdeke, hogy Ön jól érezze magát a bőrében, akkor tud jól gondoskodni róla. Minden más csak ezután következik. Ne legyen bűntudata amiatt, hogy biztosítja ezt a jóérzést magának!

Üdvözlettel:
Cziglán Karolina

321. Egy éve halt meg a 35 éves fiam drogtúladagolásban

Úgy érzem egyre nagyobb bajban vagyok. Több mint egy éve halt meg a 35 éves fiam drogtúladagolásban.Ez a hivatalos verzió. Együtt éltünk ,tudtam róla de nem tudtam megakadályozni.Álmomban sem gondoltam hogy ez megtörténhet!!

Borzalmas lelkiismeretfurdalásom van,mert nem tudtam neki segíteni  Lelkiekben teljesen össze volt zuhanva egy szakitás miatt.Hibáztatom magam és erről nem tudom magam lebeszélni,mert úgy érzem hogy nem voltam jó anya,mert tulajdonképpen végig néztem amit csinált. Meg szeretnék halni, de van egy másik /nagyobb/ fiam és tudom hogy miatta nem tehetem, de borzalmasan szenvedek. Hazafelé már az utcán rám jön a sírás  alig bírom visszafogni magam. Mit tegyek? Köszönöm ha válaszol

Kedves Levélíró!

Komolyabb segítségre lenne szüksége egy e-mailnél, kevés, amit így kaphat. Önsegítő csoportra, vagy első körben legalább lelkisegély szolgálattal való néhány beszélgetésre gondolok. Önsegítő csoport alatt drogfüggők szüleinek csoportját értem, régebben találkoztam ilyennel (érdemes utána nézni, remélhetőleg működik még), volt olyan csoporttag is, akinek meghalt a gyermeke. (Az interneten rákeresve jópár találat jön a szülőcsoport+drogra, érdeklődjön utána a szenvedélybetegekkel foglalkozó szervezeteknél, biztos vagyok benne, hogy hamar eligazítják!)

Elsősorban Önnek kellene terep arra, hogy elmondja, kibeszélje az összes gondolatát, fájdalmát, ez lenne az igazi segítség a Maga számára - kevésbé fontos, amit én mondhatok. Az csupán annyi, hogy érthetőek az érzései, át kell magát küzdenie ezeken. Az egy év, ami a fia halála óta eltelt, ebben a helyzetben nem sok: általában gyászévről szoktunk beszélni, tehát hogy ennyi időt igényel normális esetben a gyász, sokan kiegészítik azzal, lehet ez két év is, még az is belefér, én pedig azzal egészítem ki, hogy a gyermek elvesztése sokkal nehezebb, mint bármely más gyász, tulajdonképpen egész életen át tart a feldolgozás, persze, nem egyforma intenzitással, nem ennyire kínzó módon, mint ahogy most megéli. Sosem lehet pontos, végleges választ kapni arra, miért így történt, de elfogadhatja, annyit adott, amennyit képes volt szülőként, és nem mindenható, nem volt egyedül az Ön kezében annak formálása, hogy fia boldog, kiegyensúlyozott ember legyen. Hiszen, ha csak Önön múlt volna, így lett volna. Ő mégis más utat választott, és ebbe Önnek már nem volt beleszólása.

A saját, és másik fia érdekében azt javaslom, ne halogassa a személyes segítség megkeresését!

320. Nagyon nyomorultul érzem magam

Kedves Karolina!

38 éves elvált férfi vagyok.Válásomat nehezen dolgoztam fel,néhány évig önpusztító életet éltem,alkohol problémáim voltak és a nőktől is elfordultam.Voltak kalandjaim,de ezek többnyire egy éjszakás kalandok voltak alkohollal fűszerezve. Egy évvel ezelőtt a munkahelyemen megismertem egy nőt aki kezdeményezett velem szemben.Eleinte nem is figyeltem oda,de
a jelek teljesen egyértelműek voltak.Csak beszélgettünk napi szinten tíz hónapon keresztül,szépen lassan ismerkedtünk.

Eközben elkezdtem változni,letettem az alkoholt,elkezdtem odafigyelni magamra, lefogytam 22kg, szóval drasztikus életmód váltás történt.Úgy egy hónappal ezelőtt randit kért tőlem.
Találkoztunk.Sok mindent megbeszéltünk,azt is,hogy ki mint gondolja ezt a helyzetet és mit szeretne.

A nőről tudni kell hogy kapcsolatban él hosszú ideje és gyerek is van. Én ennek
tudatában voltam. A randi végén ő volt aki kezdeményezett megcsókolt,és nagyon jó volt,árulkodó,érzelem teli. Egy hétre rá jött a következő alkalom ami már komolyabb volt. Sajnos elég balul sült el a dolog,mert csak félig sikerült. Nem történt aktus mert,nagyon heves volt a találkozásunk nagyon akartuk mindketten,leblokkoltam a nő reakcióitól,irányítani akart és erőteljes volt. Nagyon rosszul éreztem magam a történtek után. De ő megerősített,hogy semmi gond nincs majd a következő alkalommal.Nos,mi tagadás beleszerettem leplezni sem tudtam,de benne is elindultak folyamatok amikről beszéltünk is.Ő dobta a labdát én lecsaptam. Sajnos egyik napról a másikra minden megváltozott.Hiteget, kitér, nem beszél csak általános dolgokról, ideges, megszűnt minden testi kontaktus még az érintés is. Számomra érthetetlen és felfoghatatlan az egész. Többször próbáltam,hogy beszéljen de nem. A részemről elküldött kettő db üzenetre hivatkozva amit késő délutáni órában kapott tőlem,próbál lerázni,hogy neki ez így nem jó mert...konkrétumot nem mond. Nagyon nyomorultul érzem magam,bohócnak mert én elmondtam neki mit érzek és mindent ami bennem volt,megnyíltam neki. Egyszerűen nem tudom kezelni ezt a helyzetet mert nem volt még részem. Köszönöm.

Kedves Levélíró!

Azt gondolom, a Hölgy viselkedése azért változott meg, mert reálissá vált a kapcsolatuk. Sok hónapig csak beszélgettek, flörtöltek, nem kellett komoly döntést hoznia, hogy akarja-e ezt a kapcsolatot, nem beszélve a már meglévő család felborításáról. Most, hogy a gyakorlatban is elindult valami Önök között, tétje lett számára a történetnek, és visszavonulót fújt. Nem Ön rontotta el, hanem a helyzet változott. Valószínűleg a Hölgy szándékai őszinték voltak, és nem akart bolondot csinálni Magából, azt gondolom, ő sem látta pontosan, milyen lesz, ha valóban elindul Önök közt a kapcsolat, és tudja-e majd vállalni ezt a lépést.

Nem sok tennivalója van ebben a helyzetben, neki kell eldöntenie, merre tovább.

Üdvözlettel:
Cziglán Karolina

319. 21 éves fiam a volt barátnőjével webcamszex-szel

Tisztelt Karolina!

Elkeseredett 44 éves édesanya vagyok, 23 év rendezett házassággal a hátam mögött. Férjemmel példás családi életet élünk. Tegnap véletlenül tudódott ki, hogy a 21 éves diplomás fiam a volt barátnőjével webcamszex-szel (pedig már új kapcsolatban van). Mit tegyek, kérem adjon tanácsot, mert én nem tudom, hogyan kezeljem ezt a helyzetet. Azon túl, hogy veszélyes, erkölcstelen is. Mennyire elfogadott jelenség ez manapság? Lehet-e devianciának tekinteni és mit kell tennie egy szülőnek? Meg vagyok rémülve! Köszönöm válaszát!

Kedves Klára!
Ne tegyen semmit! Fia felnőtt ember, a szexuális élete az ő magánügye, amihez Önöknek, a szülőknek nincs semmi köze. Gondoljon bele, jó néven venné-e, ha fia arról akarna beszélni Önnel, neki mi a véleménye az Önök szexuális szokásairól...

Ez volt a gyakorlati tanács, ami pedig az érzelmi részét illeti: az már az Ön története, és ezzel érdemes lenne foglalkozni. Érezhetően megrázta Önt ez az információ. Erkölcstelennek tartja, és úgy látja, más mintát mutattak a férjével. Azt hiszem, a fia viselkedése az Ön számára abban a dimenzióban értelmezendő, hogyha jó szülők voltak, a fia pedig hálás gyermek, akkor az Önök értékei szerint kell élnie. Ha nem így tesz, akkor porszem került a gépezetbe: vagy a fiára kell haragudnia, vagy a szülői minta kérdőjeleződik meg (ezt abból gondolom, hogy igyekezett leszögezni, az Önök házassága jó, Önök más elvek szerint élnek). Higgye el, nem minden Önről, Önökről mond valamit, amit a fia tesz! Ez nem vizsga. Ön bizonyára mindent megtett, ami egy anyától várható, most már hátradőlhet. A fia élete külön élet, neki szíve joga bizonyos dolgokban eltérni attól a mintától, amit látott. Lehet, hogy lesz, ami csak a kipróbálás szintjéig lesz érdekes (erre is szükség van), és lesz, amiben tartósan máshogy választ, mint Önök. Emiatt nem kell kétségbe esnie, ez már nem az Ön felelőssége.

Üdvözlettel:
Cziglán Karolina

318. Ön és közveszélyesnek minősített, harcolhat-e a gyermekeiért?

Tisztelt pszichológus asszony! Egy fontos kérdést szeretnék feltenni önnek. Van egy ismerősöm, aki hozzám fordult segítségért, de nem tudok neki válaszolni, hiába van olyan végzettségem, amilyen... Kérdésem az lenne, hogy válófélben lévő férj, aki pár éve öngyilkosságot követett el, de megmentették, viszont ön és közveszélyesnek minősítették, harcolhat-e a gyermekeiért? Vagy felesleges, mert úgysem kaphatja meg őket? Három gyermeke van, és imádásig szereti őket. Ha tud, kérem válaszoljon!
Köszönettel:
Piroska

Kedves Piroska!
Nem vagyok a gyermekelhelyezés szakértője (ez jogi kérdés is), de ha valóban ön- és közveszélyes, aligha neki ítélik a gyermekeket. Értem, hogy szereti őket, ezért igyekezzen velük tartani a kapcsolatot, a gyermekek életében így is fontos pont lesz, de ha ön- és közveszélyes, akkor az apának is az az érdeke, hogy ne ő legyen a gyermek gondozója.
Üdvözlettel:
Cziglán Karolina