316. A szexet azért nem erőlteti, mert úgy érzi, mintha a legjobb barátjával csinálná

Kedves Karolina!

A párommal 9 éve vagyunk együtt, de már egy ideje az ő részéről nem az igazi a dolog. Az én javaslatomra tartottunk 1 hónap szünetet, hogy el tudja dönteni, mit akar. Letelt az 1 hónap, akkor azt válaszolta, hogy szerinte külön folytassuk, de nem biztos benne, hogy jól döntött. Ekkor felajánlottam, hogy adjunk magunknak még egy esélyt, hogy megpróbáljuk felrázni a kapcsolatunkat, és ha nem sikerül, még ez után is külön válhatunk. Azóta eltelt 2 hét,(ez idő alatt sem sokszor találkoztunk) de még mindig nem jutottunk dűlőre, nem tud dönteni. Azt mondja, nagyon szeret, mindenben mellettem áll, és nem akar elveszíteni, de úgy érzi, hogy már csak barátként szeret. Nem érti saját magát, mert amúgy mindenben egy hullámhosszon vagyunk. A szexet is azért nem erőlteti, mert úgy érzi, mintha a legjobb barátjával csinálná. Rosszul érzi magát amiatt, ahogyan bánt/bánik velem. Én nagyon szeretem, és szeretném megmenteni a kapcsolatunkat, ha még lehet.Nem tudom mit tehetnék.
A segítséget előre is köszönöm.

Kedves Levélíró!

Jól tette, hogy határidőt szabott, de az 1 hónap lehet, hogy rövid egy kilenc éves kapcsolatnál. Meg aztán el is gyengült, utána Maga ajánlotta fel, mégis próbálják meg, noha erre nem érkezett határozott kérés. (Ezért nem is javasolnék új határidőt, így már kevésbé hiteles a dolog.)

Azt gondolom, egy kapcsolat nagyon mélyről is megmenthető, nagyon komoly krízisekből is ki lehet lábalni, de egy dolgot nem lehet: a másik fél motivációját helyettesíteni. Más lenne a helyzet, ha párja azt mondaná: most csak barátként tud Önre tekinteni, és nem tudja, lábra állítható-e még ez a kapcsolat, de nagyon szeretné, és tegyenek meg mindent ezért. A mondat második fele sajnos hiányzik. Persze, szereti Önt, és nem akarja bántani, mert kötődik Magához, természetes, hogy kilenc év után neki is fájdalmas a szakítás, és szeretné elodázni, hogy igazán szembesülnie kelljen ezzel. De ez a kapcsolat megmaradásához kevés, kell(ene) az elhatározás az ő részéről is, hogyha csak egy kis esély van, hogy rendbe jöjjön, tegyenek meg érte mindent. Ezt nem mondja párja (volt párja?). Hogy nem tudja, jól dönt-e, egészen mást jelent, inkább azt, hogy fél a szakítással járó fájdalomtól.

Legyen tehát őszinte magával: látja-e, hogy a párja is tenni akar a kapcsolat megmentéséért? Ha nem, akkor ne húzza az időt, legyen Maga erősebb, és döntsön! Higgye el, később visszanézve büszke lesz magára, hogy önámítás helyett karakán volt. A gyász fájdalmas munkája sajnos nem megspórolható.

Üdvözlettel:
Cziglán Karolina