A történet főszereplője a serdülő kislányom (12 éves), aki alig várta a pár nap múlva elkövetkezendő osztálykirándulást Ráktanyán, amely a civilizációtól teljesen elzárt hely a Bakonyban. Egészen mostanáig. A mai napon azonban könnyek között mesélte el, hogy az egyik kísérő megjárta azt az utat, amerre ők is fognak túrázni és mindenféle siklóval találkozott. Ezt persze fel is vette telefon segítségével és a 2 méter hosszú állatott mutogatta a kislányomnak is, aki ettől teljesen kiborult. Remegve mesélte el a történetet és hallani sem akar arról, hogy ő az erdő közepére menjen a kirándulni. Sírva könyörög, hogy ne kelljen elmennie, mert annyira retteg a siklóktól.
A kérdésem a következő lenne: Mi ilyenkor a helyes szülői magatartás? Engedjek neki és ne menjen el a kirándulásra? Vagy ragaszkodjak hozzá, hogy elmenjen és igenis győzze le a félelmét?
Tisztelettel kérem segítségét és válaszát előre is köszönöm.
Kedves Levélíró!
Nehéz kérdés, mert az ember sejti, hogyha elmegy, valószínűleg jól fogja magát érezni, a félelem, fóbia viszont mégiscsak komolyan veendő dolog, "joga" van a lányának félnie a siklótól. Két trükk jutott eszembe, fontolja meg, hátha valamelyik használható:
Kedves Levélíró!
Nehéz kérdés, mert az ember sejti, hogyha elmegy, valószínűleg jól fogja magát érezni, a félelem, fóbia viszont mégiscsak komolyan veendő dolog, "joga" van a lányának félnie a siklótól. Két trükk jutott eszembe, fontolja meg, hátha valamelyik használható:
- mondja lányának, készüljön úgy, mintha elmenne a kirándulásra, csomagoljon össze, kimennek a megbeszélt találkozási helyre a megbeszélt időben, de ha ott is úgy dönt, nem szeretne menni, akkor visszafordulhat. Valószínű, hogyha már ott lesz a nyüzsgő, túrára készülő társasággal, nem fog akarni kimaradni belőle, és ha szorongva is, de menni akar. (Sőt, még valószínűbb, hogy már a készülődés alatt megtörténik ez a változás.)
- Felajánlhatja, hogy elmennek együtt az állatkertbe, ahol vannak kígyók is, nézze meg őket, élőben is olyan szörnyűek-e, és utána döntsön.
A kettő kombinálható is: elmennek az állatkertbe, a végső döntést pedig a többiekkel való találkozáskor hozza meg.
A kötelezővé tételnek valószínűleg nem sok értelme van, ha lánya meg akarja úszni a kirándulást, aznapra rosszul lesz (valóban), és senki nem jár jól, mert mindenki vesztesnek érzi majd magát.
Kíváncsi vagyok, hogy alakult a történet, ha teheti, kérem, jelezzen vissza!
Üdvözlettel:
Cziglán Karolina
