312. Mostanában egyre jobban eluralkodik rajtam a pánikhangulat

Kedves Karolina!
Alapjában véve jó kedélyű embernek tartom magam, de mostanában egyre jobban eluralkodik rajtam a pánikhangulat. Egy diplomával már rendelkezem, most azt folytatom mesterképzésen, azonban most úgy érzem betelt a pohár, elegem lett belőle. Sok az olyan felesleges tantárgy, amelyek nem érnek semmit hosszútávon, és nincs erőm, sem kedvem velük foglalkozni, legszívesebben otthagynám most az egészet, pláne, hogy mostanában kell szakdolgozatcímet is választani, ami még több felesleges munkával kecsegtet, ugyanis nagyon úgy néz ki, hogy állásom nem nagyon lesz ezzel a diplomával, hiába mesterszak.Pedig ígéretesnek indult, az alapképzésen nem is szembesültem ezzel az érzéssel.Ha állások között nézelődök, sosem találok olyat, amihez én értenék, vagy ahova felvennének. 

Úgy érzem felesleges volt ez a 3+1 év, és még mindig van egy, ami a legmegterhelőbb lesz mind közül.Otthagyni sem tudom, mert a szerződés értelmében vissza kell fizetnem az eddigi 1 év költségeit. De csinálni sincs már erőm, mert feleslegesnek érzem az egészet. Az érdeklődésemet teljesen elvesztettem a szakban emiatt, és ha nem érdekel valami, akkor kínszenvedés az egész. A párom próbál támogatni,de igazából sokat ő sem tud tenni, hogy jobban érezzem magam emiatt. Ha ezek a témák járnak a fejemben, rögtön rámtör a rossz hangulat. 

A jelenben nincsenek anyagi problémáim,de nagyon úgy érzem, hogy a jövőben lesznek, félek a jövőtől. Pedig ez eddig nem volt jellemző rám. 

Elnézést, ha ez nem olyan téma, amiben igazán lehet segíteni, de jól esett leírni így egyben, hogy mi nyomaszt.
Köszönöm a figyelmét!

Kedves Levélíró!

Azt hiszem, megijedt attól, mi következik az egyetem bejósolható, kiszámítható világa után. Azt írja, elvesztette az érdeklődését, mégis az a gyanúm, nem az egyetem változott hirtelen érdektelenné, vagy az Ön személyisége, érdeklődése vett nagy fordulatot, hanem arról van szó, hogy közeleg a vége, és egy csomó szorongató kérdés merül fel a hogyan továbbról. Szeretne látni valamilyen perspektívát, lehetőségeket, hiszen eddig nagyjából lehetett tudni a következő lépést. És mivel ezek ebben a pillanatban nem látszódnak, még az is felmerült Önben, az egésznek nem volt értelme, hiszen diploma nélkül is ugyanennyire látná, mi lesz magával.

Azt gondolom, ezt a bizonytalanságot teljes mértékben nem lehet most kiküszöbölni, mert csak akkor fogja látni, mi lesz az útja, ha már rátalált, ami nem tudjuk, mennyi időt fog igénybe venni. Egy biztos: nem kellene még tudnia, nincs semmivel sem lemaradva. Érdemes lenne egy tervet készítenie, mik a lépések. Most szétnézett az álláslehetőségek közt, egyelőre nem talált szóba jöhetőt. Gondolja át, mi a B, C alternatíva, ha nem bukkan fel továbbra sem testhezálló hirdetés. (Pl. ismeretségi körben kiket fog megkérdezni, van-e állásötletük, elkezd-e valahol gyakornokoskodni/önkénteskedni annak érdeklében, hogy később felvegyék...). Egy ilyen terv ad némi biztonságot, aztán ha úgy alakul, rugalmasan kezelheti, és el is térhet tőle.

Üdvözlettel:
Cziglán Karolina