300. Állandó félelemben élek

Kedves Karolina!
Már nem tudom, mit tegyek, segítségért fordulok Önhöz. 33 éves vagyok,férjem és hat éves Kislányom van. Volt egy másik férfi az életemben sajnos,amit végül elmondtam a Férjemnek, tud róla, megbeszéltük. Annak a kapcsolatnak vége szakadt, de én nem tudom feldolgozni,ami a szakítás után történt.. .Rengeteg sms-t, emailt, hívást kaptam még a szakítás után, egyszerűen az illető nem akart elengedni, egy-két alkalommal halálos fenyegetést is kaptam tőle. Zsarolások,hogy mindent elmond a férjemnek,ilyesmi... Néhány hónapja csak, hogy beszéltem vele telefonon, Ő hívott akkor is,és akkor mondta, hogy nyugodjak meg, nem zaklat, nem bánt,i lyesmi...azóta is írt egy egy emailt,de azokban nem írt rosszat. Viszont bennem azok a régebbi dolgok annyira megmaradtak, hogy azóta sem tudom túltenni magam rajta. Állandó félelemben élek a saját otthonomban, főleg éjszaka félek nagyon, nem tudok aludni sokszor,remegés,képzelődés,egyszerűen nem tudom már mit tegyek. Itt van a szép Családom,a Férjem nagyon szeret,megbocsájtott és próbál segíteni ahogy tud .Itt van a Kislányom,aki előtt próbálom ezt az egészet titokban tartani,nem szeretném, hogy Ő bármit is érzékeljen ebből. Ön szerint mit kellene tennem,hogyan tudnék továbblépni? Mert sajnos a mai napig mindig eszembe jut az illető,a szavai..:(Sokszor előkerül álmomban is.:(Nem vagyok nyugodt...Előre is köszönöm válaszát.Tisztelettel: Zsuzsa

Kedves Zsuzsa!

Úgy gondolom, a probléma nem a zaklató leveleknél kezdődött. Teljesen feldolgozatlannak tűnik ez a történet, onnan kezdve, hogy vajon mi hiányzott a kapcsolatukból, ami teret nyitott a szeretői viszonynak, mi zajlott le Önben, változott-e a kapcsolata férjével, miután kiderült a viszony, mi lesz más a jövőben, miért nem lesz szükség szeretőre... Azt érzem, Ön megijedt, hogy szétrombolja a családját, a lelkiismerete, és a kislány iránti felelősségérzet megállította, de az eredeti probléma ott lapul a szőnyeg alatt. Ezért nem alszik nyugodtan, nem a korábbi e-mailek miatt. Nagy segítség lenne Önöknek egy párterápia, amin feldolgoznák az elmúlt idők történéseit. De ha ez nem megvalósítható, akkor próbáljon saját magával együtt érezni, megérteni, miért volt szüksége arra a kapcsolatra, és közelebb kerülve igényeihez megbocsátani magának, hogy egy új életszakasz vehesse kezdetét.

Üdvözlettel:
Cziglán Karolina