294. Egymásra feküdtünk és úgy csináltuk mint a felnőttek

Kedves Karolina!

Van egy öcsém! Kicsit több mint 5 év a korkülönbség köztünk. 2-3 éves lehetett, én pedig 7-8 éves nem emlékszem pontosan. Annyi maradt meg bennem a cselekményből, hogy a kisszobába játszottunk papás mamást. Gondolom ezt a legtöbb gyermek eljátssza. Ruhástól egymásra feküdtünk és úgy csináltuk mint a felnőttek, énnekem orgazmusom is volt, gondolom a dörzsölés hatására. Ez egyszer történt meg és soha többet, igazából nem is emlékeztem rá, vagy nem tartottam fontosnak, úgy 19 éves lehettem, amikor eszembe villant, hogy mit tettem és ezért azóta elítélem magam, nem tud erről senki az öcsém se emlékszik rá, finoman puhatolóztam, de biztos vagyok, hogy nem emlékszik, hiszen nagyon kicsi volt még. Azóta, hogy bennem tudatosult, hogy mit is 'tettem' megváltozott a viszonyunk. Továbbra is ugyanúgy szeretem őt mint a testvéremet, de a testi érintéstől mint például az ölelés, vagy egy érintés, ami testvéreknél megszokott nálam visszatetszést kelt. Nem tudom mit kellene tennem, elítélendő az ahogy viselkedtem, vagy gyerek voltam még és azt sem tudtam mit teszek igazából, nem tudom. Próbálja meg helyrehozni a kapcsolatot? Az biztos, hogy nem szeretnék a történtekről beszélni a családban senkivel, mert szégyellem, hogy ilyet tettem, még akkor is, ha akkor igazából nem voltam tudatában annak, hogy mi is az amit csinálok. Kérem adjon tanácsot, hogy mit kellene tennem, hogyan tudnám ezt rendbe tenni magamban? Továbbra is hibáztathatom magam, vagy forduljak orvoshoz ezzel, vagy beszéljek róla az öcsémmel? (Igazából ezt nem tartom jó ötletnek, mert félek, hogyha megtudja, akkor a végén megutál ezért, vagy megvet.)
Kérem segítsen, válaszát előre is köszönöm.

Kedves Emma!
Azon gondolkodtam, most vajon hány éves: azt írja, 19 évesen kezdte zavarni az emlék, de vajon évek óta foglalkoztatja ez? Jó volna rájönni, miért éppen akkor jutott eszébe, és mitől kapott utólag jelentőséget ez a történet. Történt valami abban az időben, 19 évesen?

Ami magát az emléket illeti, néhány mondatából kiderül, hogy valójában tudja, nem követett el semmilyen hibát (pláne bűnt), de nem tudja, elhiheti-e tényleg. Gondolom, éppen ezért kérdezett meg engem, hogy megerősítést kapjon. És valóban, csak megerősíteni tudom, hogy minden gyerek játszik hasonlót, óvodáskor táján intenzívvé válik a szexuális kíváncsiság, ami alábbhagyhat iskolás korra, de persze ez nem jelenti, hogy megszűnik. A normális fejlődés része, hogy bizonyos játékokban megjelenik ez, és nagyon gyakran közeli hozzátartozó gyerekekkel (testvérrel, unokatestvérrel), egyszerűen azért, mert ők vannak ott, velük lehet játszani. Ez egészen másról szól, mint a felnőtt szexualitás, amiben az ember figyelembe veszi a másikhoz fűződő kapcsolatot, az összes társadalmi normát, ami a nemiségre vonatkozik, és hogy a szex (vagy a hiánya) hogyan fog hatni a kapcsolatra, mik lesznek a következmények.

Én sem tartom jó ötletnek, hogy beszéljen erről neki, mert ő ezzel nem tudna mit kezdeni (nem is kell, hogy kezdjen). A gyerekkori élménye inkább a felfedezésről szól, legfőképp saját teste felfedezéséről, mint az öccsével való kapcsolatról.

Üdvözlettel:
Cziglán Karolina