279. Kérjem meg a gyerekeket, hogy ne szólítsanak anyának

Kedves Karolina!

Én egy gyermekotthon lakásotthonát vezetem, ahol 13 állami gondoskodásban élő gyermek él. 4-17 éves korú fiúkat, lányokat nevelek. Nagyon szeretem a munkámat és a gyermekek nagyon közel állnak hozzám. Teljes joggal mondhatom, hogy ők is nagyon ragaszkodnak hozzám. Van a csoportomban 2 gyermek aki anyának szólít. Én nem kértem ezt tőlük, de azt mondták, hogy úgy érzik megérdemlem ezt a nevet, mert mindketten ilyen anyát képzeltek el maguknak akivel ilyen őszinte bensőséges lehet a kapcsolatuk.. Az egyiknek nincs (lány 17 ) a másiknak(fiú 16 éves) nagyon rossz az anyjával a kapcsolata. Ritkán látják egymást.A kislányt 9 éve nevelem, a fiút 1.5 éve ismerem és 3 hónapja került a csoportomba. A felettesem azt mondta kérjem meg a gyerekeket, hogy ne szólítsanak anyának, mert nem én vagyok az anyjuk. Helytelen pedagógiailag ez. Én szóltam a gyerekeknek, hogy ne hívjanak anyának, de mindkettő tiltakozott és azt mondta, hogy ők döntöttek így és joguk van ahhoz, hogy így szólítsanak, mert nekik én vagyok az anyjuk, mert tőlem kapják meg azt amit a biológiai anyjuknak kellett volna megadnia.Nem hajlandóak elfogadni ezt. Mit tegyek? Valóban helytelen ez pedagógiailag?Én úgy érzem, hogy a gyerekeknek erre a szóra, ami valahol a kötődést erősíti bennük szükségük van.Ha helytelen, hogy tiltsam meg, mert azt gondolom a tiltással úgy érezné, hogy ellököm magamtól, amit már szóvá is tettek.

Üdvözlettel: I.
Kedves Levélíró!

Hogy pedagógiailag helytelen-e, erre nem lehet egyértelműen válaszolni, mert valójában nem az anyának nevezés a lényeg, hanem a kapcsolatuk. Én azt gondolom, a helyzet megoldása, ha úgy szoktatja vissza őket a saját nevére, hogy nem rájuk szól, azt hangsúlyozva, mit ne csináljanak, hanem nagyon kedvesen, akár magához vonva, átkarolva őket elmondja, szólítsák inkább xy-nak, Ön akkor is érzi, hogy szeretik Önt, és hogy a kapcsolatuk más dolgokon múlik. Mondhatja példának, Ön is a nevükön hívja őket, és Ön is nagyon szereti őket, tehát fordítva is jó ez. Említhet példákat, hogyan máshogy tudja az ember kifejezni, hogy a másik fontos a számára, például becézéssel, öleléssel (vagy bármit mondhat, ami belefér a kapcsolatukba). Azt gondolom, ha Ön is elfogadja ezt, és őszinték a szavai, a gyerekek is el fogják fogadni.
Cz. K.