278. Mit tegyek és kihez forduljak, amikor apósom bántalmazza az anyósomat?

Kedves Karolina,

Házas vagyok 10 éve és a feleséggel együtt egy anyóst is sikerült szerezni.
A gond pedig a következő:

Apósom okkal vagy ok nélkül, tudva, vagy tudat alatt, de bántalmazza az anyósomat: Szavakkal, ököllel. (hogy ezt az anyós kikényszeríti, vagy sem, azt sem tudom) Volt személyes tapasztalatom is, hogy anyóst a balesetire kellett vinni, vagy éppen egy családi ünnep hiúsult meg emiatt.
Erről velük, mármint a feleségem szüleivel nem beszéltem, mert kínos, rosszul érzem magam, és egyébként is az ő problémájuk.

DE! Minden egyes sértés, vagy verés, vagy megaláztatás után felhívja a lányát (a feleségemet) és elbőgi, elregéli, elpanaszolja, elnyávogja, stb ez az egészet.
A bosszantó ebben az, hogy a feleségem
- magába fordul
- elkezdi ölelgetni a gyerekeket, szinte rájuk mászik, "túl szereti" őket
- tönkremegy a hétvége, a tervezett program
- a SZEX élvezhetetlen lesz
- piszkálódni kezd, hibákat keres bennem
- stb
sorolhatnám, lényeg, hogy megöli a családom intimitását, szeretetét, hogy a kedves anyós és após nem tudják megoldani a problémájukat.
Miután a feleségem szüleinél elült a vihar, akkor a feleségemmel ezt nem közlik, hanem nála tovább tart.

Mi a bánatot tegyek és kihez forduljak?

A feleségem már többször mondta, hogy félti az anyját.
A drága anyós meg persze engem is utál, mert férfi vagyok és ez minden hibának a gyökere: nem tudok gyereket nevelni, nem törődök a feleségemmel, stb...

Szóval egy nagy kérdés: Most mit tegyek? A feleségemet sajnálom és valahogy segíteni szeretnék rajta, meg persze a családom egységét is szeretném megőrizni.

Üdv,
G.

Kedves G.!

Ha egyszerű viszálykodásról lenne szó, arról írnék, hogyan vonják ki magukat egy felnőtt, önálló pár magánéletéből. Itt azonban bűncselekmény történt, és ha jól értem, sorozatosan: nem gondolom, hogy ezt házastársak közötti magánügyként kellene, lehetne kezelni. Nem látok bele a viszonyulásokba, lehetséges, hogy felesége nem akarja feljelenteni apját, ám így cinkossá válik, válnak mindketten. Felesége magára vesz egy adag feszültséget a szüleitől, amit Ön is megérez, elszenved, és semmi nem változik, legközelebb ugyanúgy történik minden. Ez így valóban tarthatatlan, mert a felesége olyasmiben vállal részt, amiben nem kellene (a szülei egymás közti lelki problémáiban), és olyasmiben nem lépnek közbe, amiben kötelességük lenne, még ha az utcán látott idegenről volna is szó. Ha nyugodt lelkiismerettel szeretnének tükörbe nézni, és gyermekeiknek is válaszolni, amikor a nagyszülőkről (például a nagymama sérüléseiről) kérdeznek, ne hagyják, hogy ez folytatódjon! A kettőjük közötti lelki konfliktusok az ő ügyük, a bántalmazás nem az. (Amit fölvetett, hogy nem tudja, mennyire tudatos ez apósa részéről, illetve, hogy anyósa hogyan viselkedik vele szemben, a bűncselekmény szempontjából teljesen irreleváns.)


Ami a kérdés másik részét illeti, az érzelmi bevonódást, azt gondolom, ennek felesége a kulcsa. Bizonyára ő is szívesen kivonná magát, de nem könnyű megtenni. (Megjegyzem, ha már túl vannak a gyakorlati segítségnyújtáson, lehet, hogy könnyebb lesz, hiszen érezni fogja, hogy már tett valamit a szüleiért.) Ön azzal segíthet, ha megérti az ő szempontjait, és támaszt nyújt neki. Ha feszültséget, ingerültséget kap Öntől, két tűz közé kerül, és aligha tud higgadt lépéseket tenni. Ha Ön megértéséről és mellette állásáról támogatja, előbb-utóbb lesz ereje, hogy határozottan határt szabjon az anyai lelki inváziónak.

Cz. K.