A probléma ott kezdődik, hogy van az életemben egy fiú, akit igazából körülbelül 7 éve ismerek. Fiatalabb nálam egy évvel, de ő volt az első nagy "szerelem" még általános iskolában. Egy évig "együtt voltunk", vele csókolóztam először... Aztán megszakadt közöttünk a kapcsolat. 2 éve felbukkant a "régi nagy szerelemem". Igazából a pár év alatt, amíg nem beszéltünk teljesen megváltozott, már nem volt az a jó fiú, éppen egy rendőrségi ügye volt, meg akart változni és azt mondogatta mindig is én voltam neki a nagy szerelem. A külön töltött idő alatt neki nem volt normális kapcsolata.
A mai napig nem tudom miért, de én akkor mindent eldobtam és teljesen ő került a középpontba. A baj ott kezdődött, hogy ő csak hazudni tud, és tudja, hogy kell rám hatni. A mai napig nem változott meg, pedig akkor két évvel ezelőtt megígérte. Tud a lelkemre hatni, tudja mit kell mondania, hogy fájjon. Nagyon csúnyán bánik velem, rettenetesen önző. Olyan dolgokat mond és olyan hangsúllyal, ami néha hihetetlen. Semminél nem vagyok fontosabb soha, semmit nem mondana le, vagy adna fel értem. Mindent megbocsájtok neki, elviselem ahogy beszél velem, mert két aranyos mondat után elfelejtem a sok rosszat.
A két év alatt többször megpróbáltam tovább lépni, próbáltam szerelembe esni. Sok rendes és tényleg odaadó fiúval ismerkedtem meg, akik tudom, hogy becsülnének és szeretnének, de sajnos én mindig a hibát kerestem és valahogy mindig visszataláltam hozzá. Már beszélni sem tudok róla senkinek, mert még az ő barátai, sőt a testvére is azt mondta, hogy nem érdemel meg, ne foglalkozzak vele de nem tudok mit tenni, mindig elhatározom, hogy most befejeztem de sosem sikerül.
Olyan sok idő telt el így az életemből, hogy nem szeretnék többet elpocsékolni. Nem tudom, hogy szerelemből ragaszkodok ennyire, vagy csak az évek alatt kialakult kötődés. Arra is gondoltam, hogy lehet az bánt, hogy miért nem tudok ennyire megfelelni neki, hogy ő miért alacsonyít le néha annyira amikor nekem pont az ő véleménye fontos lenne. Nagyon szeretnék már tényleg túllépni, szeretném újra a nyugodt életemet élni.
Mit kellene tennem, hogy legyen annyi erőm, hogy le tudjam zárni végleg?
A válaszát előre is köszönöm!
Kedves Levélíró!
Nagyon be tudja szippantani az embert egy ilyen kapcsolat, amiben intenzíven jelentkeznek az érzelmi hullámhegyek és hullámvölgyek. Hiszen önként kellene lemondani mindarról, ami miatt ragaszkodik ehhez a fiúhoz. Bizonyára a biztonság és az ismerősség érzése is itt tartja. Biztonság abban az értelemben, hogy megszokta ezt a kapcsolatot, bármennyire is viharos érzelmileg. Paradox módon éppen a viharok miatt kiszámítható, ez persze a hullámvasút kiszámíthatósága.
Mi kellene ahhoz, hogy kiszálljon belőle? Az, ha nem romantikát és kihívást látna benne, hanem patológiát, azt, hogy ennek a fiúnak a sérültsége az, ami miatt bántja Magát (és saját magát). És rájönne, hogy sokkal színesebb és élettel telibb két jól lévő ember kapcsolata.
Cz. K.
