Közel 10 hónapja ismerem a páromat. Majdnem, hogy együtt élünk. Minél többet vagyunk együtt, egyre több mindent észre veszek. Lassan 2 éve nem él együtt a feleségével, de én még mindig úgy érzem, hogy nagyon kötődik hozzá. Ő ezt kikéri magának.
Házasságuk alatt a felesége több alkalommal megcsalta, amit ő tud és el is ismert, mégis vannak alkalmak, amikor szóba kerül és azt mondja "hát azt mondták, volt köztük valami".
A gyerekeit nagyon szereti. Elvitte a felesége és az élettársa a gyerekeket nyaralni. Lelki beteg volt. Azt mondta, hogy én ezt nem érthetem, hogy egy idegen ember adja meg a gyerekeinek azt amit neki kéne. Most neki kéne ott lenni. Meglepődtem a kijelentésén. Két napig alig evett, ivott. Ezzel magyarázta a helyzetet. Ilyenkor nyilvánosan szenved, néz ki a fejéből. Azt mondta, hogy ő ilyen, így kell elfogadni. Én nem értem, a gyerekei elmehetnek egy szép helyre ahol jól érzik magukat, olyan emberekkel, akik szeretik őket. Ő mégis ebben hatalmas problémát lát. Türelmetlen ilyenkor velem is, semmi gyengédség, kedvesség, amit meg kell értenem.
Nagyon pesszimista és rendszeresen támad, hogy én optimistaként fogom fel a dolgokat.
Megbeszélni nem hajlandó semmit. Bármit mondok sértésnek veszi.
Nagyon szeretem, de elfáradtam. Beleadom szívem, lelkem a kapcsolatunkba, de most már nem sok értelmét látom. Mit tegyek?
Válaszát köszönöm!
Kedves Levélíró!
Nem biztos, hogy a volt feleségéhez kötődik párja, a leírtakból azt látom, inkább a gyerekek elhagyása miatt van bűntudata. Hiszen egy pártól el lehet szakadni, ám ha gyerekek is születtek, valamilyen módon mindig köze lesz ahhoz a családhoz. Nem ír arról, hogyan tartják a kapcsolatot a gyerekek apjukkal, mennyire rendezett a helyzet. Ezek fontos kérdések, lehet, hogy valahol ezekben rejlik a probléma. Ám az is lehetséges, hogy párja bűntudata nem a jelenlegi helyzetre vonatkozik, hanem arra, hogy részben miatta szétesett a gyerekek családja. Erre utal a megjegyzése, hogy neki kellene ott lennie a családi nyaraláson. (Mindegy, ki csalt meg kit, nyilván mindkét félen múlt a házasság zátonyra futása.) Emellett bizonyára nem esik jól neki, hogy másvalaki nyaraltatja a csemetéket.
Ezek a párja szempontjai, amiket azért tartottam fontosnak részletezni, mert Ön is jobban tud hozzá viszonyulni, ha érti ezeket. Ez Önnek sem könnyű helyzet, hiszen mindez nem az Ön élete, mégis közvetetten azzá vált a párja révén.
A kapcsolatuknak akkor van jövője, ha ezekről megtanulnak kommunikálni. Lehet, hogy párja sincs tisztában érzéseivel, ezért nem tudja közvetíteni Ön felé. Amit Ön tehet, hogy biztosítja megértéséről. Persze, nem kell örökké, és érthető, ha fogytán a türelme, hiszen Ön is jogosan várhatja el a törődést, gyengédséget. Ha lát rá esélyt, hogy rendeződik a helyzet (és valószínűleg lát, hiszen különben nem írt volna), próbálja visszajelezni párjának, megérti őt. Az "optimizmust", ami egyébként nagyon egészséges tulajdonság, ebben az esetben bagatellizálásként élheti meg. Az ő problémája lelkiismereti jellegű, illetve el kell gyászolnia a veszteséget (a családi életét) - ehhez idő és pszichológiai értelemben vett munka kell.
Természetesen nem csak Önnek kell tennie kapcsolatukért, ha Önnel rideg a párja, nyugodtan jelezheti, hogy ne Önön vezesse le azokat a feszültségeket, melyek nem kettőjük között keletkeztek.
Üdvözlettel:
Cz. K.
